Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A peres felek 1965-ben kötöttek házasságot, a házasságukból 1967^ben P., 1970-ben pedig G. utónevű fiúgyermekek születtek. A felek között az életközösség 1971. januárjában szakadt meg. A peres felek házasságkötésük után először az alperes szüleinél laktak, majd egyik lakótelepen szolgálati lakásként kétszobás komfortos lakást utaltak ki a felperesnek. A felek között a viszony megromlott azért, mert a felperes idegen nőknek udvarolt. Ezért az alperes az életközösséget megszakította, viszszaköltözött szüleihez és ott vállalt munkát. A felperes keresetében előadta, hogy feleségét már nem szereti,- mást kíván feleségül venni, aki tőle már teherbe is esett, ezért kérte a házasság felbontását. Nem ellenezte, hogy a volt közös lakás használatára a bíróság az alperest jogosítsa fel. Az alperes nem ellenezte a házasság felbontását és a volt közös lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte. Az első fokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a két kiskorú gyermeket az alperesnél helyezte el. A felek között a közös vagyont megosztotta. A felperest tartásdíj fizetésére kötelezte és a volt közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel. Az ítélet" indokolása szerint bár a lakásban több szoba van, nem várható el azonban az alperestől, hogy a felperessel és új élettársával lakjék együtt, ezért a bíróság a lakás használatára az alperest jogosította fel, amit egyébként a felperes sem ellenzett. Az első fokú bíróság jogerős ítéletének a volt közös lakás használatáról szóló rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A tényállásból kitűnően a volt közös lakást a felperes részére utalták ki szolgálati lakásként. A bíróság nem tette vizsgálat tárgyává azt, hogy ennek a lakásnak időközben változott-e és miként a jeUege, — ennek ellenére kizárólagos használatra az alperest jogosította fel. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R) 29. §-ában foglalt rendelkezés szerint a korábbi jogszabályok alapján készenléti szolgálati lakásnak minősülő olyan állami lakást, amely az állami szerv rendelkezése alatt áll, a lakásügyi hatóság — a szerv bejelentése alapján — állami bérlakásként köteles nyilvántartásba venni. Az R. 135. §-ának rendelkezése szerint a lakásbérleti jogviszony fennállását nem érinti az, ha a korábban hatályban volt jogszabályok alapján szolgálati lakásnak minősülő lakásnak ez a jellege a rendelet alapján megszűnt, a fennálló lakásbérleti jogviszony tartalmára és megszűnésére azonban a rendeletnek a szolgálati lakásokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a lakás vállalati bérlakássá vált, és a lakással rendelkező szerv a bérlővel másként nem állapodott meg. Az R. 99. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a házastársak lakásbérleti jogviszonyának rendezése során a szolgálati lakás bérlőjét a lakás elhagyására nem lehet kötelezni. Az említett rendelkezésekre tekintettel a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a lakás jelenleg is szolgálati lakás-e, továbbá ha a lakás vállalati bérlakássá vált, milyen megállapodás jött létre a lakással rendelkező szerv és a bérlő között. Ha a lakás jelenleg is szolgálati lakás, vagy a vállalati bérlakássá vált ugyan, de a lakással rendelkező szerv a bérlővel másként nem állapodott meg — a felperest a lakás kiüríté222