Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

olyan szerződés, amellyel mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó külkereskedelmi vállalat értékesíti a külföldről importált vetőmagot a termelő részére, mezőgazdasági termelés céljára. Külkereskedelmi vállalat termékértékesítési szerződést szállítóként az R. 2. §-a értelmében nem is köthet. Az 55/1967. (XII. 17.) Korm. számú rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés, amely szerint mezőgazdasági termelőszövetkezet más szocialista szervezettel akkor köthet szállítási szerződést, ha a szerződés a termékértékesítési szerződés körébe nem vont termék szolgáltatására vonatkozik, a valóságos tartalma szerint nyilvánvalóan olyan termék tekintetében állítja fel a szállítási szerződés kötésének tilalmát, amelyre vonatkozóan termékértékesítési szerződés egyáltalán köthető. Ez következik abból is, hogy az említett rendelkezés a termékértékesítési szerződésről szóló jogszabályra (az R-re) a maga egészében utal. Ha ilyen szerződés kötésének a feltételei nincsenek meg (pl., mert nem az R. 2. §-ában meghatározott termelők szerepelnek szállítóként), nincs akadálya szállítási szerződés kötésének sem. Ilyen szerződés kötését indokolta egyébként az adott esetben a szerződésnek a vetőmag-importot lebonyolító külkereskedelmi szerződéshez való kapcsolódása is. A Ptk. 416. §-ának (3) bekezdése szerint jogszabály kimondja, hogy szocialista szervezetnek nem magatermelte termény, termék és nem saját nevelésű, illetőleg hizlalású állat átadására kötött szerződésére is a Ptk. XXXVI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a szabály azonban a szóban levő esetben nem jöhet figyelembe. Egyrészt azért, mert a termékértékesítési szerződés létrejöttének feltételei közül csak az egyik tekintetében adja meg a jogszabály által való kivételtétel lehetőségét, másrészt pedig azért, mert nincs is olyan jogszabály, amelynek alapján a szóban levő szerződést termékértékesítési szerződésnek kellene minősíteni. Nem lehet a kifejtettekkel ellentétes következtetésre jutni az R. 4. §-ában foglalt rendelkezésekből sem. Eszerint mezőgazdasági termék szállítására a szocialista szervezetek továbbadás esetén is szállítási szerződés helyett termékértékesítési szerződést kötnek. Ez a rendelkezés azonban olyan esetre vonatkozik, amikor a Ptk. és az R. rendelkezései szerint érvényesen létrejött termékértékesítési szerződés alapján megszerzett termény (termék) továbbadásáról van szó. A „továbbadás"sal kapcsolatos rendelkezés sem értelmezhető ugyanis a termékértékesítési szerződésre vonatkozó egyéb rendelkezésektől elszigetelten, hanem csakis azokkal összefüggésben. E vonatkozásban sem hagyhatók tehát figyelmen kívül az R. 1—3. §-aiban foglalt rendelkezések, valamint a termékértékesítési szerződés jogintézményének jellege és alapvető rendeltetése sem. Márpedig mindezekből következően az R. 4. §-ában foglalt — „továbbadás" esetére is termékértékesítési szerződés kötését rendelő — szabállyal a jogszabályalkotó nyilvánvalóan azt kívánta biztosítani, hogy a mezőgazdasági termék forgalmát a termelő és a végső felhasználó közötti szerződéses láncolatban azonos típusú szerződés közvetítse. De ettől függetlenül sem tekinthető az R. 4. §-ában említett „továbbadásának az az eset, amikor a külkereskedelmi vállalat a külföldről importált — tehát külföldi eladótól megvásárolt — terméket értékesíti 213