Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kimondja, hogy a termelőszövetkezet szállítási szerződést szállítói és megrendelői minőségben is köthet. Ezeket a rendelkezéseket azonban a termékértékesítési szerződésekre vonatkozó jogszabályokkal összefüggésben kell értelmezni. Ezekből pedig nem lehet arra következtetni, hogy mivel a kukorica — mint mezőgazdasági termény — tárgya a termékértékesítési szerződésnek [az R. 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja], ezért a külkereskedelmi vállalat által külföldről importált és általa értékesített kukorica-vetőmagra vonatkozóan szállítási szerződés nem köthető, hanem csak termékértékesítési szerződés. A termékértékesítési szerződések a mezőgazdasági termény-, illetőleg termékszükséglet kielégítésének s e célból a mezőgazdaság és az ipar, valamint általában a falu és a város közötti árukapcsolatok szervezésének, de egyben a mezőgazdasági termelés befolyásolásának, a terméshozamok növelésére ösztönzésnek, nemkülönben a termelők számára a termékértékesítés terén a biztonság fokozásának is rendkívül fontos jogi eszközei. Ennek szem előtt tartásával határozzák meg a jogszabályok a szóban levő szerződés fogalmát, illetőleg a szerződő felek jogait és kötelezettségeit, továbbá azt is, hogy kik köthetnek és milyen minőségben ilyen szerződéseket. A Ptk. 410. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott minőségű magatermelte termény, termék vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állat átadására, a megrendelő pedig annak átvételére és az ellenérték megfizetésére vállal kötelezettséget; az átadás és az átvétel a szerződés megkötését követő későbbi időpontban történik. A (2) bekezdés ezt a meghatározást azzal egészíti ki, hogy a szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hizlalása is lehet. A 411. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy termékértékesítési szerződést megrendelőként csak szocialista szervezet köthet. Az R. 3. §-a részletesebben is meghatározza azokat a szocialista szervezeteket, amelyek mint megrendelők köthetnek termékértékesítési szerződést (ezek között említi a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatot is), a 2. § pedig azokat sorolja fel, akik szállítóként szerepelhetnek az ilyen szerződésben. Ez a felsorolás viszont csak mezőgazdasági termelést folytató szervezeteket említ a szövetkezeti tagok és az egyéni termelők mellett, mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó vállalatokat ellenben nem. Ezekből a rendelkezésekből is kitűnően tehát a termékértékesítési szerződés alapvetően a mezőgazdasági termelői értékesítés sajátos jogi eszköze. Ebből erednek a termékértékesítési szerződés fő jellemzői: saját termelésű termék, termény, illetőleg saját nevelésű vagy hizlalású állat szolgáltatása, a szerződésnek az átadást megelőzően rendszerint még a termények (termékek) előállítását megelőző időpontban való megkötése s ennek folytán a szerződő felek között tartósabb árukapcsolat létrehozása. A termékértékesítési szerződés lényegéből, jellegéből és rendeltetéséből, valamint e szerződéstípusra vonatkozó jogszabályokból tehát az következik, hogy nem tekinthető termékértékesítési szerződésnek az 212