Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kozott, hogy az adott telken a felperes számára felépít egy 12 lakásos lakóépületet. A tervezési és művezetési munkákat a felperesek megbízásából az I. r. beavatkozó végezte, s ő volt a felperesek műszaki ellenőre is. A tervezést megelőzően talaj feltárás és talajmechanikai vizsgálat nem történt, az I. r. beavatkozó tervező a Földmérési Intézet nyilvántartásában rendelkezésre álló talajmechanikai adatokat használta fel. A lakóépület műszaki átadása 1959. június 18-án történt. Egészen rövid idő múlva — 1959. július végén — egy éjszakai nagy zápor után az épület homlokzati és belső falain repedések keletkeztek, és egyes nyílászáró szerkezetek deformálódtak. A felperesek nyomban bejelentették szavatossági igényüket, és kérték, hogy az alperes állapítsa meg a hibák okát. Az ezt követően indult perben az első fokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy az építtetők 89 184 Ft-ot jogosultak visszatartani az épület aláfalazásával járó várható költségekre. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével a marasztalás összegét némileg mérsékelte, egyébként azonban az ítéletet helyben hagyta. Ez után az ítélet után is még hosszú ideig húzódott az épület legsúlyosabb hibájának kijavítása: az alapok megerősítése. A felperesek 1967. február 1-én újabb szavatossági bejelentést intéztek az alpereshez: „az építtetők a megerősítési munka befejezése óta is észlelik a falak továbbrepedését". A kerületi tanács vb építésügyi osztálya az 1967. június 12-én tartott helyszíni szemle és szakértői vélemény alapján az 1967. június 14-én kelt határozatával az épület süllyedése miatt 4 lakás lakóinak kiköltöztetését, később az épület teljes kiürítését, végül pedig az 1967. november 28-án kelt határozatával az épület azonnali lebontását is elrendelte. Ezt a határozatot a másodfokú bíróság helyben hagyta. Az épület lebontása 1969 nyarán fejeződött be. A felperesek újabb keresetükben 2 139 545 Ft kártérítés megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az első fokú bíróság közbenső ítéletével az alperes kártérítési felelősségét az alperesre terhesebben 90—10% arányban állapította meg, ugyanakkor részítéletével az alperest 807 605 Ft és 1967. szeptember 30-tól a kifizetés napjáig járó évi 6% kamatának az OTP III. r. beavatkozó pénztárába történő befizetés útján való megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az építési kölcsön címén fennálló kárigény iránti keresetet elutasította. A felperesek fellebbezési kérelmükben az alperes teljes kártérítési felelősségének a megállapítását, ehhez képest a hátralékos építési kölcsön teljes összegének, azaz 897 339 Ft-nak a megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az OTP III. r. beavatkozó a felperesekkel egyező fellebbezési kérelmet terjesztett elő. Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását, illetőleg kártérítési felelősségének mérséklését kérte. A felperesek és az OTP fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése megalapozatlan. A peres felek közötti jogvita eldöntése szempontjából alapvetően fontos annak megállapítása, hogy milyen okok idézték elő a perbeli lakó207