Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó nagymérvű késedelme miatt a megrendelő oldalán érdekmúlás következik be. Eszerint az alperes kártérítési felelőssége csak felróható magatartása esetén volna megállapítható. A perben eljárt bíróságok állásfoglalása helytálló abban a vonatkozásban, hogy az alperesnek nem róható fel a teljesítés későbbi időpontra való eltolódása. Felróhatóság hiányában pedig a felperes az alperessel szemben kötbért és kártérítési igényt jogszerűen nem érvényesíthet. Jogosult volt azonban a szerződéstől elállni, köteles viszont az alperes kárát megtéríteni [R. 35. § (1) bek.]. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes egyoldalú elállása nem minősül a kormányrendelet VI. fejezetében szabályozott szerződésszegésnek, hanem a VII. fejezet értelmében a szerződés egyoldalú felbontásának. Mindebből pedig az következik, hogy a felperes ebben az esetben — vétkességétől függetlenül — csak az alperes kárát köteles megtéríteni, kötbérfizetésre azonban — jogszabályi rendelkezés hiányában — nem kötelezhető. (P. törv. I. 20 202/1971. sz., BH 1972/1. sz. 6998.) 145. A felek között létrejött szerződés tartalmának felderítése szükséges annak eldöntése végett, hogy közöttük vállalkozási, haszonbérleti vagy munkaszerződés jött-e létre, s ehhez képest a vitás ügy elbírálására a bíróságnak vagy más szervnek van-e hatásköre [Ptk. 387. §, Mt. 32. §, Mt. V. 34. § (1) bek.]. A felperes évek óta végzett kaszálást az alperesi állami gazdaság területén. A munkálat végzésére szóbeli megállapodás alapján került sor, és a felperes ellenértékként a lekaszált termény fele részét kapta. 1969 nyarán is hasonló szóbeli megállapodás alapján a felperes kaszált, az alperes azonban nem volt hajlandó a követelt terményt kiadni, mert állítása szerint a felperes a terménynek egy részét a szomszédos területről hordta át a sajátjára, ehhez képest az alperes csak 141 Ft munkabért ajánlott fel. A felperes ezt nem fogadta el és az általa állítólag lekaszált termény fele részének ellenértékeként 1000 Ft-ot követelt. A járásbíróság a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással az alperest 1000 Ft-nak és kamatainak, továbbá 80 Ft költségnek a megfizetésére kötelezte. Az alperes ellentmondása folytán per keletkezett. A járásbíróság az ügyiratokat a munkaügyi döntőbizottsághoz rendelte áttenni, mert álláspontja szerint a felek közötti vita munkaszerződéssel kapcsolatos, ennek elbírálására pedig a döntőbizottságnak van hatásköre. A megyei bíróság végzésével az első fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során a járásbíróság újabb végzésével a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette és egyben az iratokat az alperes munkaügyi döntőbizottságához rendelte áttenni. Ez a végzés a perorvoslatról történt lemondás folytán nyomban jogerőre emelkedett. Ezt követően az alperes munkaügyi döntőbizottsága a panaszt elutasította és ezt azzal indokolta, hogy a panaszos a munka205