Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

bejelentette és felszólította az alperest, hogy az 1969. május 17-én, illetve 27-én átutalt összesen 100 000 Ft-ot fizesse vissza. Az alperes 1969. szeptember 30-án kelt válaszában a kötbérigényt visszautasította. A felperes 1969. október 9-én keresetet indított az alperes ellen és őt meghiúsulási kötbér fizetésére, valamint az előleg visszatérítésére kérte kötelezni. A perben az alperes viszontkeresetet emelt a felperes elállása miatt, kérte, hogy a bíróság a felperest 44 924 Ft meghiúsulási kötbér, valamint 10 147 Ft kártérítés megfizetésére kötelezze. A per során a peres felek utóbb követeléseiket módosították. A felperes ugyanis az alperes időközi 50 000 Ft értékű teljesítésére tekintettel a meghiúsulási kötbéren felül csupán 50 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes pedig — meghiúsulási kötbérkövetelésének fenntartása mellett — kártérítési igényét 7304 Ft-ra szállította le. A megyei mezőgazdasági beruházó vállalat a felperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott. Az első fokú bíróság ítéletében az alperest 5641 Ft megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét, valamint az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szerződés meghiúsulása kizárólag a felperes magatartására vezethető vissza, mert a munkaterületet és az építési engedélyt nem a szerződés szerinti határidő alatt, hanem jelentős késedelemmel bocsátotta az alperes rendelkezésére. Az alperes az 1969. december 31-i teljesítési határidőt emiatt nem tudta megtartani. A fentiekből következően a felperes a szerződéstől nem volt jogosult elállni, meghiúsulási kötbérigénye tehát alaptalan, ellenben alapos az alperesnek a kötbérigénye. Az első fokú bíróság úgy találta, hogy az alperes kártérítési igénye a meghiúsulási kötbér összegénél kevesebb, kártérítést pedig csak a kötbért meghaladóan érvényesíthetett volna, ezért az alperes kártérítési követelését elutasította. A felperes által nyújtott 100 000 Ft előlegből az alperes nem vitásan 50 000 Ft értékű munkát teljesített, így a felperes jogos követelése 50 000 Ft lenne. Ebbe beszámította az alperest megillető 44 924 Ft meghiúsulási kötbért, ehhez képest az alperest a különbözeti 5076 Ft, valamint ennek 565 Ft kamata, összesen 5641 Ft megfizetésére kötelezte. Az első fokú bíróság ítéletét a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 30. és 35. §-ára alapította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az első fokú bíróság ítéletét „helyes indokai alapján" helyben hagyta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 35. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ez a rendelkezés visszautal a Ptk. 392. §-ára, amely a megrendelő elállási jogát hasonló módon szabályozza. Az R. 35. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kötbért és kártérítést követelhet, ha a szerződéstől azért állt el, mert a teljesítési határidő lejárta 204