Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

az iránt, hogy a bányaműveléssel okozati összefüggésben ingóságokban bekövetkezett kárt csak akkor lehet és kell a bányakártalanítás szabályai szerint megtéríteni, ha az ingó vagyontárgyban okozott károsodás a szoros értelemben vett bányakárral (a külszíni ingatlanban, épületben stb., illetve vízelvonásban jelentkező kárral) kapcsolatban merült fel. A bányakártalanításra vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából tehát az szükséges, hogy az ingó vagyontárgyban kárt szenvedett károsult ugyanazon bányászati tevékenység folytán a külszíni ingatlanában vagy vízelvonás útján is károsodjék. A kizárólag ingóságokban bekövetkezett kár megtérítésére viszont a polgári jog általános szabályai (Ptk. 339., 345. §) az irányadók. Minthogy az adott esetben nem merült fel adat arra, hogy ugyanazon bányászati tevékenység folytán a felperes az ingatlanában és ezen felül az ingóságában is kárt szenvedett volna, a felperes a rádiókészülékben bekövetkezett kár megtérítése iránti igényét nem a bányakártalanítás, hanem a polgári jog általános szabályai szerint és a bíróság előtt érvényesítheti. (P. törv. III. 20. 826/1971. sz., BH 1972/6. sz. 7100.) 133. A vadásztársaság nem társadalmi szervezet, hanem egyesület, s az áltála vagy ellene indított perben a perköltség viselése kérdésében a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni [Ptk. 71. §, Pp. 23. § (1) bek. b) pont, 78. §]. (P. törv. I. 20. 506/1970. sz., BH 1971/7. sz. 6814. — L 10. sorszám alatt.) 134. A szarvas által az erdőgazdaságban okozott kár nem minősül vadkárnak. Az ilyen kár előzetes államigazgatási eljárás nélkül közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthető [1970. évi 28. sz. tvr-rel módosított 1961. évi VII. tv. 35. § (1) bek., 36. §, Ptk. 7. §]. A felperes keresetében 72 000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ezt a kárt — előadása szerint — az alperes vadrezervátumából kijáró szarvasok okozták a b-i határban fekvő 6 hektár kiterjedésű erdejében a facsemeték megrágásával és kitörésével. Az első fokú bíróság a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján — utalással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára — a pert megszüntette, mert a végzés indokolása szerint a vadkár érvényesítése az 1961. évi VII. tv. 36. §-ában foglalt rendelkezések szerint államigazgatási útra tartozik, és csak az államigazgatási határozat támadható meg keresettel a bíróság előtt. Mivel pedig a vadkár megtérítése tárgyában államigazgatási határozat nem keletkezett, a bíróság előtti eljárásnak nincs helye. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését helyben hagyta azzal, hogy egyidejűleg elrendelte a keresetlevél áttételét a b-i községi tanács vb szakigazgatási szervéhez. A jogerős végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vadkár fogalmát az 1970. évi 28. sz. tvr-rel módosított 1961. évi VII. tv. 35. §ának (1) bekezdésében határozza meg, amely a következő rendelkezést tartalmazza: ,,a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a szarvas, dám, vaddisznó és muflon által a mezőgazdaságban, a mezei nyúl által a gyümölcsösökben okozott kárt (a továbbiakban: vadkárt), valamint bármely 190