Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

jogvita összegszerűségi kérdéseivel nem foglalkozott. Minthogy pedig ez idő szerint a perben nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok ahhoz, hogy a felperest megillető kártalanítás összege megalapozottan megállapítható legyen, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot — az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés, illetőleg a felperes által előterjesztett csatlakozó fellebbezés keretei között — új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a már meghallgatott szakértőt utasítani kell szakvéleményének kiegészítésére és tüzetes megindokolására. A szakértőnek nyilatkoznia kell a perbeli ingatlan értékéről és ezzel kapcsolatban arról, hogy az értékelést milyen más ingatlanok adatainak összehasonlítása folytán állapította meg, továbbá hogy az ingatlan forgalmi értékét hogyan határozta meg, mert a kártalanítás összege tekintetében a forgalmi értéknek szintén jelentősége van (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 11. sz. állásfoglalása). Ezt követően a szakértőnek ugyancsak megfelelő részletességgel kell nyilatkoznia az ingatlan értékcsökkenéséről, és csak az így kiegészített tényállás alapján lehet a jogvita érdemének összegszerűségi vonatkozásaiban is dönteni. [P. törv. I. 20 889/1969. sz., BH 1971/2 sz. 6658.] 132. Bányászati tevékenység következtében kizárólag ingóságokban keletkezett kár nem bányakár, ezért annak megtérítésére a polgári jog általános rendelkezései az irányadóak [1960. évi III. tv. 42. § (2), (3) bek., Ptk. 339., 345. §]. A felperes az alperes ellen 1500 Ft kártérítési összeg és járulékai erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A kérelem szerint az alperes sóderbányájában 1970. július 3-án robbantást végeztek, ennek következtében a felperes rádiókészüléke a falra szerelt polcról leesett és használhatatlanná vált. A fizetési meghagyás ellen az alperes ellentmondással élt. A járásbíróság mindkét fél jelenlétében tárgyalást tartott és annak eredményeként bizonyítást rendelt el. Az újabb határnapra kitűzött tárgyalást azonban a bíróság nem tartotta meg, hanem azt elhalasztotta és elrendelte az iratok áttételét a városi tanács vb igazgatási osztályához. Álláspontja szerint ugyanis a felperes bányaműveléssel kapcsolatos kárt érvényesített, az ilyen igény tárgyában pedig első fokon a tanácsi szerveknek kell dönteniük. A járásbíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1960. évi III. tv (Bt.) 42. §-ának (2) bekezdése szerint a bányászati tevékenység folytán másnak okozott kárt meg kell téríteni. A (3) bekezdés értelmében pedig az ingatlanban, épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában bekövetkezett, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károkat, valamint az ezekkel kapcsolatos károkat (a továbbiakban együttesen: bányakárok) e törvény rendelkezése szerint kell megtéríteni. A bányászati tevékenység folytán okozott egyéb károk megtérítésére, úgyszintén a bányakárokkal kapcsolatos, e törvényben nem szabályozott kérdésekre, a polgári jog általános szabályai az irányadók. Az idézett jogszabályi rendelkezések szövegezése nem hagy kétséget 189