Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

vb elnökének átirata szerint — a magasfeszültségű vezeték létesítésével járó korlátozások nélkül — O-ölenként 20 Ft. összesen 12 000 Ft volt. Az első fokú bíróság a szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a távvezeték létesítésével járó korlátozások miatt az ingatlan eredeti értéke 40%-kal csökkent. Ennek megfelelően 4800 Ft értékveszteségnek kártalanításként történő megfizetésére kötelezte az alperest. A megyei bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán felülbírálta az ügyet, az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. tv. (a továbbiakban: VET) 9. §-ának (3) bekezdésére utalással a vezetékjog ingyenességének tulajdonított döntő jelentőséget. A VET 10 §-ának (1) bekezdése pedig feljogosítja a villamosmű üzemben tartóját, hogy a vezetékjog alapján a vezeték mentén levő fákat, bokrokat stb. saját költségén eltávolíthassa, ha azt a vezeték és tartozékainak elhelyezése, karbantartása, javítása, felújítása és az üzemzavarok megakadályozása szükségessé teszi. Nyilvánvaló, hogy az ingyenes vezetékjogon nemcsak a villamos vezeték átvezetésének puszta tényét, hanem azokat a további tényeket és cselekményeket is érteni kell, amelyek a vezetékkel kapcsolatban vannak. Ide tartozik a 3/1967. (VI. 6) NIM sz. rendeletben körvonalazott biztonsági övezet létesítésének tűrése is. A jelen esetben az alperes a vezetékjog keretében a részére biztosított jogokat nem lépte túl, ezért intézkedéseiért kártalanítással nem tartozik. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta a VET 22. íjának és a villamos vezetékekre vonatkozó vezetékjogról szóló 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendeletnek a rendelkezéseit. Az említett jogszabályok egyes rendelkezéseit nem lehet kiragadottan egymástól elszigetelten értelmezni és alkalmazni, mint ahogyan azt a másodfokú bíróság tette. A VET 9. §-ának (3) bekezdése szerint a vezetékjog ingyenes. Ez azonban nem zárja ki a VET 22. §-a (1) bekezdésének az alkalmazását, amely viszont a villamosmű létesítésével, a törvényen alapuló tevékenység során más ingatlanában keletkezett kár megtérítését, tehát a károsult kártalanítását írja elő. A két rendelkezés együttes helyes értelméből következik, hogy önmagában a vezeték létesítéséért ellenérték nem jár. Ha azonban az ezzel kapcsolatos — jogszabályon alapuló — tevékenység másnak kárt okoz, ezért a villamosmű üzembentartója a károsultat kártalanítani köteles. Ezt az elvet tükrözi az 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet is, amelyet a másodfokú bíróság egyáltalán nem vett figyelembe. Az utóbbi rendelet 18. §-ának (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vezetékjog alapján a létesítéssel, üzemben tartással okozott... károkért.. . különösen a művelési ág változásából, az ingatlan értékcsökkenéséből keletkező károkért a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazásával [VET 22. § (1) bek.] pénzbeli kártalanítást kell fizetni. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes jogi állásfoglalása téves, és az ezen alapuló ítéleti döntése jogszabályt sért. A másodfokú bíróság — jogi álláspontjából következően — a perbeli 188