Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

348., illetőleg 339. §-aiban foglaltak szerinti megállapítására. Ezért az első fokú bíróság ítéletét a Dk r. alperesre vonatkozó részében megváltoztatta, vele szemben a keresetet elutasította. A III. r. alperes vonatkozásában helytálló a perben fellépett legfőbb ügyész képviselőjének az az okfejtése, hogy a III. r. alperes államigazgatási jogkörben járt el, és kártérítő felelősségének megállapításához nincsenek meg a Ptk. 349. §-ában előírt feltételek. A III. r. alperes alkalmazottaival szemben a kérdéses oltás elrendelése miatt fegyelmi vagy büntetőeljárás nem indult, de nem is indulhatott, hiszen az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának már említett felülvéleménye szerint a védőoltások elrendelése indokolt volt, a negatív laboratóriumi lelet ellenére a járványügyi adatok a fertőződés lehetőségét valószínűsítették. Tévedett tehát az első fokú bíróság, mikor a III. r. alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339., illetőleg 348. §-ában foglaltak alapján állapította meg. Az első fokú bíróság ítéletében is említett, a fertőző betegségek megelőzéséről és leküzdéséről szóló 24/1964. (X. 30.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint a védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek ellen védőoltásban kell részesíteni az életkoruk, foglalkozásuk, tartózkodási helyük, életkörülményeik vagy egyéb miatt veszélyeztetett személyeket. A (2) bekezdés szerint a védőoltásra kötelezett személyek kötelesek magukat a védőoltásnak alávetni. S végül a (3) bekezdés szerint az oltás, valamint az esetleges oltási szövődmény gyógykezelése díjtalan. Ugyané rendelet 10. §-a értelmében a fertőző betegségek megelőzése és leküzdése során tett intézkedéssel okozott kárért a polgári jog szabályai szerint kártérítés jár. Ez utóbbi rendelkezésnek az a helyes értelme, hogy ilyen károk felmerülte esetén megfelelően alkalmazandók a Polgári Törvénykönyvnek azok az egyéb rendelkezései is, amelyek szerint vétlen károkozás esetén a károsultat kártalanítás illeti. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Ptk. 178. §-a, amelynek (1) bekezdése értelmében, aki az állami tulajdon sérelmére vagy széles körben fenyegető veszély elhárítására irányuló célszerű tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra tarthat igényt, kivéve ha ez a tevékenység munkaköréből folyó közvetlen kötelessége volt. Ha e tevékenysége során életét veszti, a hozzátartozókról és mindazokról, akiket eltartott, szükség esetén gondoskodni kell. A (2) bekezdés értelmében ezek az igények függetlenek attól, hogy a károsodás üzemi balesetnek minősül-e, vagy hogy a károsult károsodásának elhárítása érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. S végül a (3) bekezdés szerint a kártalanításra az állami tulajdon kezelője, ha pedig a károsodás széles körben fenyegető veszély elhárításával kapcsolatban állt elő, az állam köteles. Az adott esetben e rendelkezés megfelelő alkalmazását különösen indokolttá teszi, hogy a veszettség a nyúlnál nem volt kimutatható, csak a veszettség gyanúja állhatott fenn. A védőoltás azonban nemcsak a beoltottak érdekét szolgálta, hanem 186