Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)
A felperesi jogelőd módosított keresetében az alpereseket az 1967. április 29-től 1969. január 25-ig felmerült keresetveszteség címén 24 419 Ft, élelmezés feljavítás költsége fejében 3250 Ft, valamint a kórházi látogatásokkal felmerült 8640 Ft költség — összesen 36 309 Ft, továbbá 1969. január 25-től havi 450 Ft járadék fizetésére kérte egyetemlegesen kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy az oltást adó orvos nem világosította fel a védőoltás esetleges következményeiről és elzárták őt attól a lehetőségtől, hogy maga dönthessen az oltás elfogadása tekintetében. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, tagadták annak jogalapját és kifogásolták a kár felszámítását is. Az első fokú bíróság a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a II. és III. r. alpereseket egyetemlegesen marasztalta a módosított kereseti kérelem értelmében. Az ítélet ellen fellebbező II. és III. r. alperesek az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy őket az oltás beadásával, illetőleg elrendelésével kapcsolatban semmiféle mulasztás nem terheli. A felperesi jogelőd ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezési eljárás alatt, 1969. december 1-én N. L. meghalt. Örökösei a gyermekei, akik közül azonban jogutódként csak az I. és II. r. felperes lépett perbe s így a Pp. 213. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával csupán részítélet hozatalára nyílt lehetőség. Ami a II. r. alperes felelősségét illeti, a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a II. r. alperes felügyelete alá tartozó rendelőintézet tevékenysége kimerült a III. r. alperes által elrendelt védőoltás beadásával. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságától a fellebbezési eljárás során beszerzett felülvélemény szerint a védőoltást elrendelő III. r. alperesnek és az oltást elvégző II. r. alperesi alkalmazottaknak a feladata nem az volt, hogy a beoltottakat az esetleges legsúlyosabb szövődményre, következményre figyelmeztessék, mert hiszen ez a betegek jórészét visszarettentené a védőoltástól, s annak elmaradása mind az egyén, mind a társadalom számára súlyos veszélyt jelentene. Az orvosok feladata a veszélyeztetettek felvilágosítása a járványos betegség súlyosságáról és a védőoltás hatásosságának jelentőségéről. Ehhez képest a rendelőintézeti orvosokat a tájékoztatási kötelezettség tekintetében mulasztás nem terheli. Különben sem történt szabálytalanság a felperesi jogelőd védőoltásával kapcsolatban — a helyi reakció, beszűrődés borogatásos kezelése megfelel az általános gyakorlatnak —, az 1967. április végén jelentkezett lázas állapotban is a felperesek jogelődje a tüneteknek megfelelő kezelésben részesült. Betegségének védőoltásos eredetét csak a bénulásos tünetek jelentkezése után lehetett megállapítani. A jelenlegi orvosi ismeretek szerint a felperesi jogelőd halálához vezető oltási szövődmény nem előzhető meg. A Legfelsőbb Bíróság e felülvéleményt elfogadva arra a megállapításra jutott, hogy a II. r. alperes terhére nem mutatható ki olyan jogellenes magatartás, amely alkalmas lenne kártérítő felelősségének a Ptk. 185