Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

azonos a felperes által az alperes részére történt utolsó számlafizetés időpontjával, azaz 1964. június 10-ével. A kifejtettekből kétségtelenül következik, hogy a felperesnek az 1967. július 26-án benyújtott keresetével érvényesített követelése elévült. A Ptk. 326. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság — az 51. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtett iránymutatásnak megfelelően — azt is vizsgálta, hogy vajon nem forgott-e fenn olyan ok, amely a felperest menthetőén gátolta követelésének érvényesítésében. Erre nemlegesen kell válaszolni, mert a közvetlen károkozó személyek ellen indított büntetőeljárás az igény érvényesítése tekintetében menthető akadálynak nem minősíthető. A büntetőeljárás tehát a felperes mulasztásának kimentésére nem alkalmas. (Legf. Bír. Pf. 1. 20 850/1969. sz., BH 1971/1. sz. 6629.) g) A felelősség egyéb esetei 130. Veszettség elleni védőoltás szövődményeként bekövetkezett egészségromlás miatt vétlenül keletkezett kárért az állam felel [Ptk. 178. §, 24/1964. (X. 30.) Korm. sz. r. 3. §, 10. §]* N. L. 1967. március elején lakása közelében egy, a kutyája által megkergetett vadnyulat fogott. Miután hallott a vadállományban az országban több helyen fellépett veszettségről, a különben is gyanúsnak talált nyulat beküldte az állami vadgazdaságnak, ahonnan azt a megyei közegészségügyi és járványügyi állomás III. r. alperessel történt előzetes megbeszélés után vizsgálatra az Országos Állategészségügyi Intézethez, Budapestre továbbították. Bár az intézet arról értesítette a gazdaságot, hogy a nyúlhulla agyvelejében a veszettségre jellemző ún. Negri-testeket nem sikerült kimutatni, a III. r. alperes közegei 1967. április 6-án írásban elrendelték N. L.-nek és a nyúllal érintkezésbe került összes családtagjának veszettség elleni védőoltását. Ez meg is történt, a városi tanács II. r. alperes által fenntartott rendelőintézetében, ahol dr. V. E. orvos 1967. április 6. és 11. között adta be nekik a hat oltásból álló sorozatot. Az oltástól egyedül N. L. betegedett meg, gerincvelő gyulladást kapott. Ennek következtében 1967. május 6-tól előbb a Semmelweis Kórházban, majd a László Kórházban ápolták 1968. március 6-ig. Ezután az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézetben volt utókezelésen 1969. január 25-ig. Onnan mint teljesen mozgásképtelen és önmagával tehetetlen elfekvő beteget G-re szállították a szociális otthonba. Ez az állapota véglegesnek bizonyult. Rokkantsági nyugdíját 1968. május végétől havi 1963 Ft-ban állapították meg. A betegsége előtt mint betanított munkás havi átlagban 2441 Ft-ot keresett. • A 24/1964. (X. 30.) Korm. sz. r. a 16/1972. (IV. 29.) MT sz. rendelet mellékletét alkotó jegyzék szerint — a rendelet 46. §-a értelmében — 1972. július 1, napjával hatályát vesztette ugyan, a határozat iránymutató jellege azonban az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. 22. §-ában foglaltak mellett megmaradt. 184