Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

a járási ügyészségnek küldte meg, ez pedig illetékességből a járásbírósághoz tette át és a vád képviseletét továbbra sem vállalta. A járásbíróság előtt az alperes ellen könnyű testi sértés miatt folyamatban volt bűnügyben a vádat a felperes mint magánvádló képviselte. A járásbíróság előtt tartott tárgyaláson a magánvádló a vádlott megbüntetését nem kívánta, csupán az okozott kár megtérítését kérte. A járásbíróság az eljárást a Be. 221. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján vádelejtés folytán megszüntette, és a Be. 317. §-a (2) bekezdésének második tétele alapján 260 Ft bűnügyi költség viselésére a vádlottat kötelezte. A magánvádló a végzés ellen fellebbezett, de a fellebbezését a másodfokú bíróság előtt tartott tárgyaláson visszavonta, így a járásbíróság végzése jogerőre emelkedett. A felperes a polgári perben kártérítésként 500 Ft-ot azon a címen érvényesített, hogy az alperes ellen folyamatban volt bűnügyben mint magánvádlónak a képviseletével kapcsolatban ügyvédi költsége merült fel. A Be. 314. §-ának (1) bekezdése szerint bűnügyi költségek a magánvádlónak a bűnügyben felmerült készkiadásai, valamint a magánvádló képviselőjének készkiadása és díja is. A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy az ügyet befejező határozatban dönteni kell afelől, hogy a bűnügyi költségeket ki viselje, illetve kik és milyen részben viseljék. A Be. 317. §-ának (2) bekezdése azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy ha a vádat a magánvádló képviselte, és az eljárást a bíróság a Be. 221. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján szüntette meg, az eset körülményeihez képest a terhelt kötelezhető a bűnügyi költségnek vagy egy részének a megtérítésére. Ezek szerint a bűnügyben felmerült bűnügyi költségek — amelyek közé a magánvádló felmerült készkiadásai és a magánvádló képviselőjének készkiadása és díja is tartozik — viselése tárgyában a határozathozatal a bűnügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és e vonatkozásban az ügyet befejező határozatban a bűnügyben eljáró bíróság tartozik határozni. Az adott esetben a járásbíróság a bűnügyet a Be. 221. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján befejező határozatában a bűnügyben felmerült bűnügyi költségek tárgyában a Be. 317. §-a (2) bekezdésének második tétele alapján határozott is, amennyiben a terheltet a bűnügyben az állam által előlegezett költségek viselésére kötelezte, és a végzése jogerőre emelkedett. A bűnügyben a magán vádló jogi képviseletével felmerült 500 Ft ügyvédi költségre vonatkozó felperesi követelés elbírálása tehát a büntető bíróság hatáskörébe tartozik, és ez a követelés kártérítésként sem érvényesíthető a polgári bíróság előtt. Tévedtek a perben eljárt bíróságok, midőn a felperes követelésének e része tárgyában érdemben tárgyaltak és döntöttek. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az első fokú bíróság ítéletének e követelés felől rendelkező részét a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi és a pert e részében a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel megszünteti. (P. törv. III. 20 040/1970. sz., BH 1971/2. sz. 6667.) 180