Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

tett, és emiatt nemcsak a dologi károk, hanem személyi sérülés bekövetkezésének állandó veszélye is fennállott. Ilyen körülmények között az alperesnek azt az eljárását, hogy a perbeli épületnél hófogó felszereléséről nem gondoskodott — a Ptk. 314. §-ának alkalmazása körében —, olyan súlyos gondatlan magatartásnak kell minősíteni, amellyel öszszefüggésben fennálló felelősségét az alperes szerződésben érvényesen nem zárhatja ki. A másodfokú bíróság ítéletében felhozott indokok annál kevésbé helytállóak, mert az alperes képviselőinek előadásából is kitűnik, hogy a perbeli épületet 1970-ben felújították. A felújítási költségekhez viszonyítva nem jelentős költséget igénylő hófogó-rácsok felszerelése pedig aligha okozott volna az alperesnek a költségvetési kereteit meghaladó „anyagi túlterhelést". Az előadottakból megállapítható tehát, hogy az alperes magatartásával összefüggésben a másodfokú bíróság a Ptk. 314. §-ában írt jogkövetkezmények alkalmazását tévesen mellőzte és törvénysértéssel mentesítette az alperest a Ptk. 354. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelő kártérítési felelősség alól. (P. törv. IV. 20 215/1972. sz., BH 1972/11. sz. 7263.) f) A felelősség módja, a kártérítés mértéke 124. Báleseti kártérítés körében a sérült keresetveszteségét (jövedelemkiesését) nem az előző naptári év, hanem a balesetet megelőző egy év alatt elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni [Ptké. 59. § (1) bek.]. Az alperes 1969. szeptember 15-én kerékpáron haladva a közlekedési szabályok megsértésével a közúton elütötte a szabályosan haladó felperest. A felperes ennek következtében megsérült és kórházi gyógykezelésben részesült. Az első fokú bíróság a felperes kérelmére az alperes ellen 5473 Ft erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki. A felperes előadása szerint a táppénzes állománya alatti keresetvesztesége, a kórházi ápolás alatt a feleségének a látogatásával felmerült útiköltségek összege és egyéb kiadásai ilyen összegre tehetők. • Az alperes a fizetési meghagyást ellentmondással támadta meg, és így az eljárás perré alakult. Az első fokú bíróság a bizonyítás felvétele után arra kötelezte az alperest, hogy fizessen 15 nap alatt 500 Ft-ot a felperesnek. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az első fokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító része ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 870 Ft-ra felemelte. Ezt meghaladóan az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A felperesnek a keresetveszteséggel kapcsolatos igényét alaptalannak találta, mert megállapította, hogy a felperes 1969. évi összes keresetének, továbbá az erre az évre folyósított betegségi segélyének az együt175