Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

gozót attól, hogy az üzemi balesetért a Ptk. szabályai szerint felelős, a munkaviszonyon kívül álló károkozóval szemben kártérítési igényével közvetlenül lépjen fel. A Munka Törvénykönyve csupán lehetőséget biztosított arra, hogy a dolgozó ilyen üzemi balesetből származott kárának megtérítése végett az Mt. 62. §-ában foglaltak alapján felléphessen a vállalatával szemben, de nem tette ezt kötelezővé. Téves tehát az az álláspont, hogy a dolgozót a munkaviszonyával összefüggésben ért üzemi balesetért elsődlegesen az őt alkalmazó vállalatot terheli a felelősség, és csak ennek hiányában fordulhat a dolgozó kártérítési igényével harmadik személyekkel szembe. (Legf. Bír. P. törv. III. 20 980/1970. sz.) A felperes kártérítési igényének érvényesítése az alperessel szemben nem munkaügyi vita, mert a felperes az alperessel nem áll munkaviszonyban. Ez az igény a Ptk. 345. §-ára alapított kártérítési igény, és e vonatkozásban kétségtelenül fennáll az adott esetben a Pp. 22. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság hatásköre. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a járadék tekintetében érdemben bírálja el a fellebbezési óvást. (P. törv. I. 20 977/1971. sz., BH 1972/8. sz. 7166.) c) Az alkalmazott és megbízott károkozása 120. Az alkalmazott e munkakörében harmadik személynek okozott kárért a károsulttal szemben — szándékos bűncselekmény hiányában — közvetlen felelősséggel nem tartozik, és a kár megtérítésére irányuló kötelezettség-vállalása semmis. A bíróság kitanítási kötelessége a jogok helyes gyakorlására [Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 348. §, Pp. 3. §, PK 41. sz.]. Az adós mint munkaviszonyban álló tehergépkocsivezető 1970. január 28. napján a vállalat tehergépkocsijával H. községből V. felé haladt. Amikor a községből a V. felé vezető főútvonalra kihajtott, nem adta meg az elsőbbséget a főútvonalon haladó, a hitelező által vezetett és a tulajdonában álló személygépkocsinak. A hitelező azért, hogy az összeütközést elkerülje, a személygépkocsijával az úttestről jobbra letért és az árokba fordult. Ennek következtében a hitelező gépkocsijában kár keletkezett. Az adós nyomban a baleset után írásbeli nyilatkozatot adott, amelyben vállalta a hitelező személygépkocsijában keletkezett kár megtérítését. A hitelező a személygépkocsiját megjavíttatta, majd a számlát megküldve felszólította az adóst a javítás költségeinek megfizetésére. Mivel az adós a felszólításnak nem tett eleget, a hitelező a járásbíróságtól fizetési meghagyás kibocsátását kérte az adós ellen. A járásbíróság ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett fizetési meghagyással kötelezte az adóst, hogy 6500 Ft-ot, annak 1970. január 28. napjától járó évi 5% kamatát és 233 Ft költséget 15 nap alatt fizessen meg a hitelezőnek. A fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, ha az alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a mun168