Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

káltató felelős. Ha az alkalmazott a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta, az alkalmazott a munkáltatóval egyetemlegesen felelős. Az eljárás adataiból kitűnően a hitelező kárát az adós a munkáltatója tehergépkocsijának vezetésével, tehát munkakörében eljárva okozta, így az adós közvetlenül a károsult hitelezővel szemben saját személyében csak akkor felel, ha a kárt szándékos bűncselekménnyel okozta. Az adott esetben — bár az eset körülményei ezt nem teszik valószínűvé — nem került tisztázásra, hogy az adós szándékos bűncselekménynyel okozta-e a hitelező kárát. Márpedig ha a károkozás nem szándékos bűncselekménnyel történt, úgy ez esetben a hitelezővel szemben kizárólag az adós munkáltatóját terheli felelősség, a hitelező a kárigényét csak a munkáltató ellen érvényesítheti. A kifejtettekből az is következik, hogy ha az adós a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésében írt feltételek fennállása hiányában vállalta magára a hitelező kárának megtérítését, ez a kötelezettségvállalás semmis, mert jogszabályba ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.]. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; egyébként a semmisséget a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni. Mivel már a fizetési meghagyásban előadott tényállásból is kitűnik, hogy a hitelező követelésének fennállása kétséges, akkor járt volna el helyesen a járásbíróság, ha az ügyet kitűzi tárgyalásra, és annak eredményéhez képest dönt a felperes igénye felől. Ha a tárgyalás adatai alapján azt lehetett volna megállapítani, hogy az adós nem szándékos bűncselekménnyel okozta a hitelező kárát, a bíróságnak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében gondoskodnia kellett volna róla, hogy a felek a jogaikat helyesen gyakorolják, e végből a feleket szükséges tájékoztatással el kellett volna látnia és e tájékoztatás keretében a hitelezőt figyelmeztetnie kellett volna, hogy kárigényét az adós munkáltatójával szemben érvényesítheti. Az utóbbi esetben arra is lehetőség van, hogy a tárgyaláson már felperesként fellépő hitelező kérelmére a bíróság az adós munkáltatóját alperesként megidézi és a perben alperesként szereplő adóst a perből elbocsátja [Pp. 64. § (2) bek.]. A járásbíróság azonban nem az előzőekben részletezett módon járt el, s így a jogerőre emelkedett fizetési meghagyás megalapozatlan. (P. törv. 111. 21 217/1971. sz., BH 1972/11. sz. 7262.) 121. Semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek nem szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítését magára vállalja [Ptk. 234. § (1) bek., 348. § (1), (2) bek., PK 41. sz.]. A hitelező motorkerékpár kiadása vagy 4020 Ft megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az adós ellen, mert az adós mint a TEFU gépkocsivezetője az általa vezetett és a TEFU tulajdonában levő tehergépkocsival kárt okozott a hitelező motorkerékpárjában és a kárt nem térítette meg, bár azt elvállalta. A járásbíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. Ezt követően a hi169