Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

ségében fuvarozott az alperes által végzett építkezéseknél. 1969. július 2-án az alperes által üzemeltetett betonkeverő rakodóputtonyából felcsákányozott, megkötött betont kellett volna elszállítania. A felperes segédkezett P. I. és K. J. alperesi alkalmazottaknak a csákányozásban. Eközben P. I. előzetes jelzés nélkül megindította a betonkeverő gépet, a felperes az adagolóputtony és az azt vezető sín közé szorult, ennek következtében gerinctörést szenvedett. Ezzel a sérülésével 1970. február végéig volt táppénzes betegállományban. Az ÉSZV mint munkáltató megtérítette a felperesnek a táppénzes időben felmerült keresetveszteségét. Erre figyelemmel a felperes a keresetében az egyéb kárai fejében 10 782 Ft, valamint 1969. november 1-től kezdődően havi 1633 Ft járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 345. §-ában, valamint a 348. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján. Az első fokú bíróság bizonyításfelvétel után az alperest az általa a per során a felperes részére kifizetett 3000 Ft-on felül 3393 Ft, valamint 1970. március 1-től 1971. július 2-ig terjedő időre havi 500 Ft járadék fizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az alperes teljes kártérítő felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg. A megítélt összegből 300 Ft az élelmezés-feljavítás, 391 Ft a kórházi látogatások, 800 Ft a lakóházépítkezésnél a felperes kiesett munkája pótlásának költsége. Az első fokú bíróság 5000 Ft-ot ítélt meg azon a címen, hogy az önmagával tehetetlen felperest a felesége volt kénytelen hónapokon keresztül ápolni, aki emiatt nem vállalhatott munkát a mezőgazdasági termelőszövetkezetnél. Az 500 Ft járadékot azért ítélte meg, mert a perben meghallgatott igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a felperesnél némi munkaképességcsökkenés állott be és gépkocsivezetői munkakörét csak fokozott munkateljesítménnyel képes ellátni. Állapota feltehetően javulni fog. Ezért a bíróság csak a sérüléstől számított két évi időtartamra ítélte meg a járadékot. Az ítélet ellen a városi ügyészség fellebbezési óvást nyújtott be. A másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, a pert megszüntette és elrendelte az összes iratoknak megküldését az ÉSZV munkaügyi döntőbizottságához további eljárás végett, mert a felperes sérülése munkájával összefüggésben következett be; az abból származott kárért a vállalat a felelős, a munkaügyi vitában pedig — a magasabb vezetőállásúak kivételével — első fokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el. A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a saját vállalatával szemben csak a táppénzes időben felmerült keresetveszteség erejéig támasztott igényt az Mt. 62. §-ában foglaltak alapján. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy jogosult volt az alperessel szemben fellépni egyéb kárainak megtérítése végett a Ptk. 345. §-ában foglaltak alapján. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely elzárná a dol167