Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, egyébként a bejelentett fellebbezéseket elutasította. Ilyen előzmények után a felperes 1967. július 28-án keresetet nyújtott be az alperes ellen és már a büntetőeljárásban is meghallgatott igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében foglaltak alapján — felemelt keresetében — 678 397 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kereset indokai szerint T. I. és Cs. I. az alperes részéről bűncselekményeket követtek el s ezáltal a felperesnek ilyen összegű kárt okoztak, amelyet az alperes megtéríteni köteles. A károkozásban a felperes alkalmazottja, Cs. Á. is részt vett kisebb mértékben és bűncselekményt is elkövetett. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyfelől kétségbevonta a kereset összegszerű megalapozottságát, másfelől arra hivatkozott, hogy a kereseti követelés elévült, a felperes ugyanis az egyéves elévülési időn túl érvényesítette igényét. Az első fokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest és kötelezte őt, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 678 397 Ft-ot s ennek 1964. január 1-től járó évi 5%-os kamatát, valamint 40 704 Ft eljárási költséget. Az első fokú bíróság ítéleti döntését azzal indokolta, hogy a peres felek között létrejött vállalkozási szerződés falapján az alperes — a szakértő megállapítása szerint — összesen 1 160161 Ft-ot vett fel, noha 678 397 Ft erejéig valójában semmiféle munkát nem végzett. Ezzel az összeggel az alperes megkárosította a felperest, ezt tehát köteles a felperesnek megfizetni. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Ismételten hivatkozott a követelés elévülésére, minthogy a Ptk. 360. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak csak a közvetlen károkozó személyre alkalmazhatók. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. Annak eldöntése, hogy a felperes követelése elévült-e, a Ptk. 360. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmezésétől függ. A Ptk. 360. §-ának (2) bekezdése szerint az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el annak felelőssége, aki a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel közvetlenül maga okozta. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg az a bűntett, amelyet megvalósít, el nem évül. A károkozó magatartás miatt indított büntetőeljárás az elévülést megszakítja; az elévülés az eljárás jogerős befejezésével vagy megszüntetésével újból kezdődik. E két törvényi rendelkezés nemcsak helyileg, hanem tartalmilag is szorosan egymáshoz kapcsolódik, és mindkét rendelkezés a kárt szándékos vagy bűncselekménnyel közvetlenül okozó személlyel szemben érvényesíthető igény elévülését szabályozza. A szóban forgó rendelkezések a büntetőeljárásnak az elévülést megszakító jogi hatása szempontjából is csak a bűncselekmény közvetlen elkövetőjére vagyis a károkozó személyre vonatkoznak. A törvény idevonatkozó miniszteri indokolása félreérthetetlenül emeli ki, hogy a Ptk. 360. §-a (2) bekezdésének szövege 156