Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kifejezetten utal arra, hogy a szabály csupán a kár közvetlen okozójára alkalmazható, és a mögöttesen felelős személyt — a jelen esetben az alperest — kizárólag a speciális elévülési idő, azaz egy éven belül lehet felelősségre vonni. A Legfelsőbb Bíróság több más (pl. Pf. III. 20 743/ 1967., P. törv. III. 20 257/1967. stb.) határozatában is következetesen ezt az álláspontot foglalta el. A peres felek szocialista szervezetek, a felperes követelésének elévülési ideje tehát a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint egy év. Az említett egy év elévülési idő eltelte szempontjából annak van jelentősége, hogy a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A kártérítési követelés elévülése pedig a károsodás bekövetkeztével kezdődik [Ptk. 359. § (1) bek.]. A károsodás következtének időpontja a jelen esetben azonos a felperes által az alperes részére történi; utolsó számlafizetés időpontjával, azaz 1964. június 10-ével. A kifejtettekből kétségtelenül következik, hogy a felperesnek az 1967. július 26-án benyújtott keresetével érvényesített követelése elévült. A Ptk. 326. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság — az 51. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásban kifejtett iránymutatásnak megfelelően — azt is vizsgálta, hogy vajon nem forgott-e fenn olyan ok, amely a felperest menthetőén gátolta követelésének érvényesítésében. Erre nemlegesen kell válaszolni, mert a közvetlen károkozó személyek ellen indított büntetőeljárás az igény érvényesítése tekintetében menthető akadálynak nem minősíthető. A büntetőeljárás tehát a felperes mulasztásának kimentésére nem alkalmas. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére — ha a törvény kivételt nem tesz — bárki hivatkozhat, és a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Az idézett jogszabályi rendelkezés nem szól arról, hogy a hivatkozásnak van-e időbeli korlátja. Kétségtelen azonban, hogy minden igény érvényesítésének lehetősége csak az elévülési időn belül áll fenn. Ebből következik, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére való hivatkozás is csak az elévülési idő alatt lehet eredményes. (Legf. Bír. Pf. I. 20 850/1969. sz., BH 1971/1. sz. 6629.) 107. A jogellenesen igénybe vett árkiegészítés a kötelezettre az elévülési időn belül áthárítható. — Az elévülés akkor kezdődik, amikor az árkiegészítéssel növelt ár követelése esedékessé vált [Ptk. 324. § (1) bek., 21/1967. (XII. 8.) PM sz. r. 2. §, 9. § (3) bek.,* Ptk. 210. § (2) bek.]. Az alperes 1969. január 25-én 29,70 q, 1969. július 19-én 26,20 q és 1970. január 10-én 29 q kovácsszenet vásárolt. A felperes a 21/ 1967. (XII. 8.) PM sz. rendelet 2. §-a értelmében fogyasztói áron állította ki a számlákat, amelyeket az alperes kifizetett. A felperes a felettes szervének utasítására a számlázását a 21/1967. * A 21/1967. (XII. 8.) PM sz. rendelet a 30/1970. (XI. 15.) PM sz. rendelet 12 §-ának (2) bek. értelmében 1971. január 1. napjától hatályát vesztette. Helyette lásd az utóbb említett rendeletet. 157