Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

p) Elévülés 106. Állami vállalat kártérítési követelésének elévülési ideje másik szocialista szervezettel szemben egy év, s a követelés elévülése a károsodás bekövetkezésével kezdődik akkor is, ha a közvetlen károkozók ellen büntető eljárás indul. A semmis szerződés érvénytelenségére való hivatkozás csak az elévülési idő alatt lehet eredményes [Ptk. 234. § (1) bek., 324. § (1) bek., 226. § (1) bek., 359. § (1) bek., 360. § (2)—(3) bek.l PK 51. sz.]. A felperes üzemének telephelye részben bekerítetlen volt, a gyáregységnek a kerítés elkészítéséhez nem volt beruházási kerete és megfelelő munkaerő sem állt rendelkezésre. Az üzemegység területének teljes elkerítését azonban mégis meg keilett oldani. Ennek érdekében a felperes központja biztosította a kerítés megépítéséhez szükséges anyagot, egyidejűleg az üzemegység szállításvezetője, G. A. útján tárgyalásba kezdett az építőbrigáddal rendelkező alperes képviselőivel: Cs. I. termelőszövetkezeti elnökkel és P. I. termelőszövetkezeti főkönyvelővel. A peres felek képviselői 1963 nyarán abban állapodtak meg, hogy az alperes a kerítést elkészíti, az építési díjat mint a rakodó munkások díját számolják el. Az alperes tehát az építőbrigád munkáját „bújtatva", rakodómunka címén fogja számlázni. A rakodó munkások elszámolható munkabére azonban kevesebb a kőműves szakmunkások órabérénél. Ezért a peres felek abban is megállapodtak, hogy a szóban forgó munkabérek között fennálló különbséget úgy egyenlítik ki, hogy az alperes több rakodómunkás vagy több óraszám után fogja a számlát kiállítani, mint amennyi munkás a valóságban dolgozott, illetőleg mint amennyi volt a ténylegesen ledolgozott munkaórák száma. A peres felek tudták, hogy a kerítés megépítésével kapcsolatos tevékenységük a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek nem felel meg. Az alperes 1963. szeptember 1-től 1964. május végéig végzett építési munkát a felperes részére, és az elvégzett munkák díját folyamatosan számlázta. A felperes a részmunkák számláit mindig elfogadta és a számlázott összegeket kifizette az alperesnek. A felperes az utolsó kifizetést 1964. június 10-én teljesítette. Az alperes által végzett munkák befejezése és a felperes részéről történt kifizetések után — 1964 őszén — a felperes alkalmazottja, G. Á., továbbá az alperes tsz elnöke, Cs. I., valamint főkönyvelője, P. I. és még más személyek ellen a perbeli munkával is kapcsolatban büntető eljárás indult. Ennek során a megyei bíróság az 1966. október 14-én hozott ítéletével társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt mind a három előbb nevezett személyt hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélte és mindhármukat arra is kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek okozott kár megtérítése címén 20 000 Ft-ot, T. L-t és Cs. I.-t pedig még külön arra, hogy ugyancsak egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek további 45 210 Ft kártérítést. A Legfelsőbb Bíróság 1967. június 14-én hozott ítéletével T. I. és Cs. I. vonatkozásában a bűncselekmények minősítése tekintetében az 155