Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

103. A szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidőn túl a kártérítési igény az általános elévülési időn belül érvényesíthető, ha a kötelezett a teljesítésnél csalárd módon járt el [Ptk. 307. § (2) bek.]. A felperes házának felújítását a II. r. alperes kőműves kisiparos végezte. Az építkezéshez szükséges homok szállítására a felperes az I. r. alperessel állapodott meg, aki 1968. február és március hónapjaiban 12 kocsi homokot szállított is a felperesnek, kocsinként 100 Ft-ért. A II. r. alperes a házfelújítási munkálatait 1968. májusában befejezte és ahhoz az I. r. alperes által szállított homokot használta fel. A felperes 1968 szeptemberében azt észlelte, hogy a belső festés és a külső vakolat átnedvesedett és leválik. A padlózat eresztékein is ned^ vesség mutatkozott ott, ahol alatta homokkal töltötték fel. A felperes érdeklődésére az „Élet- és Tudomány" című folyóirat szerkesztősége 1969. január 26-án kelt levelében azt közölte, hogy a vakolat átnedvesedését és lehullását sós homok okozta. A felperes 1969. március 6-án jelentette be szavatossági igényét az I. r. alperessel szemben és 1969. április 11-én indította meg a pert ellene. Az 1969. április 30-án tartott tárgyaláson kiterjesztette a keresetét a II. r. alperesre is. A felperes a módosított keresetében az I. r. alperest 21 607 Ft, a II. r. alperest 3493 Ft megfizetésére kérte kötelezni, az egyetemlegesség kimondása mellett. A járásbíróság ítéletével arra kötelezte az I. r. alperest, hogy 21 607 Ft-ot, a II. r. alperest pedig arra, hogy 3493 Ft-ot 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek. Az első fokú bíróság az alperesek felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg. Az ítéletet csak az I. r. alperes fellebbezte meg, ezért a II. r. alperes tekintetében az ítélet jogerőre emelkedett. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és az I. r. alperessel szemben a keresetet elkésettség okából elutasította. A másodfokú bíróság ítéletének e része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes a hibás teljesítésből eredő kár megtérítésére kérte kötelezni az alpereseket. A Ptk. 307. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidők irányadók a kártérítési igényekkel kapcsolatban is. E határidő eltelte után is lehet azonban kártérítést követelni, ha a kötelezett a teljesítésnél csalárd módon járt el. A másodfokú bíróság az idézett jogszabályi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, noha a per adatai alapján levonható olyan következtetés, de legalábbis fennáll annak gyanúja, hogy az I. r. alperes a teljesítésnél, vagyis a homokszállításnál csalárd módon járt el. Az I. r. alperes perbeli nyilatkozata szerint két helyről, az állami gazdaság és a helyi tanács homokbányájából szállította a homokot és ezért ellenértéket nem fizetett. A perben meghallgatott szakértő véleménye szerint az I. r. alperes legalább egy kocsi olyan sózott homokot szállított, amely 65,4% konyhasót tartalmazott. Ezt a homokot az említett két bányából nem szállíthatta. Ilyen mennyiségű sót tartalmazó homokkeveréket a Közúti Üzemi Vállalat állít elő az utaknak a téli hónapokban való szórására. Természetes állapotban ilyen magas sótartalmú homok az egész országban nem található. A sóval dúsított homo153