Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az elvárhatóság fogalmát a törvény ugyan nem határozza meg, de nem kétséges, hogy — amint ez a törvény miniszteri indokolásából kitűnik — a törvény [Ptk. 339. § (1) bek.] rendelkezésében kifejezésre jut a vétkesség elbírálásának társadalmi szempontja: az elvárhatóság. Ebben a körben pedig azt kell vizsgálni, hogy az adott körülmények között objektíve elvárható volt-e az, hogy a károkozó a kárt elhárítsa. A most elbírálás alatt álló esetben tehát annak van jelentősége, hogy az alperes felhasználta-e a kár elhárítására — aránytalan anyagi áldozatok nélkül rendelkezésére álló — minden eszközt, vagyis eleget tett-e annak a kötelezettségének, amelyet a társadalom minden egyes tagjától elvár. Ez az alperes vonatkozásában pedig lényegesen többet kell hogy jelentsen az átlagos gondosság kifejtésénél, mert vele szemben — szervezeti és gazdasági lehetőségeinél fogva — még fokozottabb követelményeket indokolt támasztani. Az állattenyésztés mezőgazdasági és közvetve népgazdasági szempontból is rendkívül nagy jelentőségű. Ebből következően a korszerű állatgyógyászat annyira fontos feladat, hogy megfelelő végrehajtását a lehetőségek szerint minden eszközzel biztosítani kell. Nyilvánvaló, hogy ez nem történhet a szaktudományok segítsége és a szaktudományok eredményeinek felhasználása nélkül. Különösen nagy jelentősége van a megfelelő gyógyszerek előállításának. Az állam éppen ezért a tudományos kutató munka és a tudományos kísérletezések minél eredményesebbé tétele érdekében nagy anyagi áldozatokat vállal magára és azokat nem kívánja az érdekeltekre áthárítani. Ez viszont arra kötelez, hogy a gyógyszerek hatását, forgalombahozataluk előtt alaposan ki kell próbálni, hogy megfelelnek-e a kívánt célnak. A libaneveléshez rendkívül fontos népgazdasági érdekek fűződtek a múltban s fűződnek a jövőben is. Ezért az alperestől még fokozottabb gondosság volt elvárható az állatnevelésben is annyira fontos gyógyszerellátás hibátlan biztosításáért. A fentiekből következik, hogy az alperes nem mentesülhet a kártérítés alól a szakvéleményekben kifejezésre juttatott azzal az okfejtéssel, hogy az alperes kártokozó szérum gyártása során a szérumtermelés általános módozatainak megfelelően járt el ós a gyártási előírásokat megtartotta. Az alperes gyógyszergyártó vállalat s mint ilyennek az átlagosnál sokkal nagyobb körültekintéssel kellett volna meggyőződnie a forgalombahozandó gyógyszer hatékonyságáról és arról, hogy a gyógyszer nem tartalmaz-e káros hatású anyagot. Ez a nagyobb körültekintés annál is inkább indokolt lett volna, mert azt is tudta, hogy a gyógyszert tömegesen fogják használni, habár a kérdéses szérumanyagot a felhasználás előtt kislibákon — kísérletképpen — nem használták fel. Ennek érdekében „a fajazonos" állaton történő kipróbálás lett volna a jelen esetben helyénvaló. Az alperes a kereseti összeget, a kamatfizetés kezdőidőpontjait nem kifogásolta, illetőleg azokat helyesen megjelölteknek ismerte el. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta [Pp. 253. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Pf. I. 21 066/1970. sz., BH 1971/12. sz. 6981.) 152