Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

sából és a perben a peres felek által vitássá nem tett abból a tényből kell kiindulni, hogy az alperes által gyártott és forgalomba hozott 02 termelési számú szérum eddig teljesen ismeretlen új vírust tartalmazott, illetőleg, hogy az ezzel a szérummal kezelt kislibák pusztultak el. Az előbbiekből kétségtelen, hogy az alperes hibásan teljesített, mert a szóban forgó — eddig ismeretlen vírust tartalmazó — szérum a kislibák elhullását idézte elő, megvan tehát az okozati összefüggés a hibás szérum felhasználása és a kislibák elhullása — a bekövetkezett kár — között. Ezek után abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperes úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt [Ptk. 307. § (1) bek.], tehát vétlen a károkozásban, vagy pedig terhére róható-e olyan magatartás (mulasztás, gondatlanság), amely a kártérítési felelősség alóli kimentést kizárja. A szakvélemények egybevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a perbeli 02 termelési számú szérum gyártásában és forgalomba hozatalában az alperest mulasztás terheli. Az Intézet már az első (1967. március 7-én kelt), a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Főosztályához intézett levelében „óvatosságra intett" az alperes által mégcsak forgalomba hozni tervezett reconvalescens vérsavó felhasználását illetően, mert — a feltételezhetően előfordulható — eltérő antigén szerkezetű vírustörzzsel szemben védőhatás nem várható. Ugyancsak az Intézet 1969. szeptember 12-én kelt feljegyzésében foglaltak szerint feltétlenül szükségesnek látszik a jövőben, főleg az ártalmatlansági vizsgálatokat szigorúbb feltételekhez kötni. Az Állatgyógyászati Oltóanyagellenőrző Intézet a MÉM Állategészségügyi Főosztályához 1969. szeptember 10-én írt levelében egyebek között azt is javasolta, hogy a perbelihez hasonló esetek elkerülése érdekében az ártalmatlanság ellenőrzésére szolgáló előírásokat ki kell bővíteni, úgy hogy „a szérum 2—2 ml-ével tíz 2—4 napos libát kell beoltani ..." Nem kétséges, hogy az idézett javaslat késztette a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot is arra, hogy 1970. január 9-én kelt iratában „az ártalmatlansági kipróbálás előírását" a javaslatnak megfelelően módosítsa. Ilyen egyöntetű szakvéleményekből okszerűen következik, hogy az alperes megszegte az elvárhatóság követelményeit, amikor az általa gyártott és forgalombahozott szérum hatását naposlibákon nem próbálta ki, hanem megelégedett az oltóanyagnak egereken és tengeri malacokon való kipróbálásával. Ezt a következtetést megerősíti a fent említett Intézetnek legutóbbi — 1971. január 22-én kelt — levelében foglalt az a véleménye is, hogy „a szérumok ártalmatlansági vizsgálatát természetesen leghelyesebb fajazonos állaton végezni". Ha az alperes ezt tette volna, a kislibák tömeges elhullása nem következett volna be, mert kiütközött volna a szérum alkalmatlansága az előírt 28 napos megfigyelési idő alatt. Az alperes azonban nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. 151