Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kapcsolatos eljárási költségeket a társadalombiztosítási szervnek köteles megtéríteni. A szocialista gazdálkodó szerveknek a társadalombiztosítási jogszabályokon alapuló megtérítési kötelezettsége tehát annak alapján áll fenn, hogy a gazdálkodó szerv nem foganatosította az óvórendszabályokat (óvóintézkedéseket), illetőleg olyan egyéb magatartással okozta a dolgozó munkaképesség-csökkenését vagy halálát, amelyért a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályai szerint is felelős. Az ilyen kötelezettség tehát kártérítés jellegű kötelezettség, s ezen nem változtat az sem, hogy a gazdálkodó szerv külön jogszabály rendelkezése folytán köteles a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni azokat a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, amelyeknek a nyújtására a megtérítési kötelezettséget megalapozó magatartása miatt került sor. A kifejtettek szerint tehát a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a dolgozó munkaképességcsökkenéséért vagy haláláért felelős szocialista gazdálkodó szerv a megtérítési kötelezettség fennállása esetében a megtérítendő összeg után évi 10%-os késedelmi kamatot köteles fizetni. Világosan kitűnik ez a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamatot évi 10%-ról 15%-ra felemelő 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből is. Ez ugyanis kimondja, hogy ha a fizetési késedelem a rendelet hatálybalépése előtt beállott, a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában fennálló s a rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pénztartozások után a rendelet hatálybalépése előtti időre — 1969. március 1. napjától — évi 10%-os késedelmi kamatot kell fizetni. A rendelet 1. §-ának (1) bekezdése pedig a magasabb késedelmi kamatfizetési kötelezettséget a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában — egyes ide nem tartozó kivételektől eltekintve — mindenféle pénztartozás késedelmes fizetése esetére előírja, tehát függetlenül attól, hogy a pénztartozás milyen jogviszonyból eredt, hogy annak mi a jogcíme. Az említett rendelet 2. §-ának (2) bekezdése tehát úgyis mint a korábbi [7/1969. (II. 27.) PM sz.] rendelet hiteles magyarázata egyben eldönti azt a kérdést is, hogy a korábbi jogszabályban részletesen felsorolt — szerződésből és szerződésen kívüli jogviszonyból eredő — pénztartozások köre lényegében mindenféle pénztartozást felölelt. E magasabb késedelmi kamat-fizetési kötelezettség tehát irányadó a perbeli pénztartozásra is. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a társadalombiztosítási szervek megtérítési igényei után járó késedelmi kamatok mértékére a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendelkezései nem alkalmazhatók. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a kamatra vonatkozó fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (P. törv. Eln. Tan. 20 158/1971. sz., BH 1971/4. sz. 6730.) 149