Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rendelet 1. §-ában meghatározott gazdálkodó szervek közé tartozik, de a társadalombiztosítási jogszabályokon nyugvó megtérítési követelések után nem jogosult a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján 10%-os késedelmi kamat felszámítására. Az említett rendelet 1. §-ának (3) bekezdése ugyanis a szerződésen kívül okozott kár esetében fizetendő kártérítési összeg után határozza meg a késedelmi kamat mértékét 10%-ban. A szerződésen kívül okozott kárért való felelősséget a Ptk. II. Címében a XXIX—XXXI. fejezetek rendelkezései szabályozzák, tehát csak a Ptk. rendelkezésein alapuló kártérítés ese«* tén kerülhet sor — ha a kárt szerződésen kívül okozták — a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában 10%-os késedelmi kamat megállapítására. Az alperes által érvényesített igény azonban nem a Ptk. szabályain alapuló kártérítési, hanem társadalombiztosítási jogviszonyon és a társadalombiztosítási jogszabályokon alapuló megtérítési igény, amelynek alapja nem a szerződésen kívüli jogellenes magatartás, hanem az óvórendszabályok megszegése. Így a társadalombiztosítási megtérítési igények után csak a 'kamatfizetés általános szabályai szerint a Ptk. 301. §-a értelmében járó 5%-os késedelmi kamatot jogosult a társadalombiztosítási szerv felszámítani. A másodfokú bíróság ítéletének a kamat fizetésére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 10/1969. (II. 27.) Korm. sz. rendelet felhatalmazást adott a pénzügyminiszternek, hogy az 1. §-ban felsorolt gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékét rendelettel szabályozza. E felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendeletben a gazdálkodó szervek egymás között létrejött szerződéseiből eredő pénztartozás késedelmes fizetése esetében a késedelmi kamat mértékét évi 10%-ban állapította meg. A rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint 10% a késedelmi kamat mértéke a szerződésen kívüli károkozás esetében a kártérítési összeg, továbbá a kártalanítási összeg után is. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a társadalombiztosítási szervek a rendeletekben felsorolt gazdálkodó szervek közé tartoznak. Tévedett azonban abban, hogy a társadalombiztosítási szervök megtérítési igényei után a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése alapján nem lehet évi 10% késedelmi kamatot felszámítani. A 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendeletnek a 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 7. §-ával megállapított 74. §^a, valamint a 98. §-a, a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 94. §-a és a 11/1963. (V. 11.) Korm sz. rendelet 18. §-ával megállapított 95. §-a, továbbá a 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 87. és 88. §-a rendelkezik a megtérítési igényekről. Ezek szerint a munkáltató, aki a reá nézve kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt (óvóintézkedést) nem foganatosította, vagy pedig a biztosított betegségét, illetőleg balesetét szándékosan idézte elő, továbbá az a más személy (vállalat stb.), aki a dolgozó munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősség szabályai szerint felelős, a társadalombiztosítási szolgáltatások összegét, valamint az ezek megállapításával 148