Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

illetőleg 300 Ft-ot kifizetett részükre. A tényállás maradéktalan felderítése érdekében ezeket a fuvarosokat ki kellett volna tanúként hallgatni és meghallgatásukkal kellett volna tisztázni, valóban felmerültek-e ezek a költségek a felperes beköltözésével kapcsolatosan, indokolt kiadást jelentettek-e. Ez utóbbi esetben ezek a költségek is az alperest terhelik. Az új eljárásban tehát az említett fuvarosokat és vallomásuktól függően esetleg más személyeket is ki kell tanúként hallgatni. A lefolytatandó bizonyítás azonban nem nagy terjedelmű, ezért azt a másodfokú bíróság is foganatosíthatja. (P. törv. 111. 21 144/1971. sz., BH 1972/10. sz. 7230.) 1) A kötelezett késedelme 101. I. A szocialista gazdálkodó szerveknek a társadalombiztosítási jogszabályokon alapuló megtérítési kötelezettsége kártérítés jellegű. II. A társadalombiztosítási szervek megtérítési követelése után a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott mértékű kamat jár [Ptk. 301. §, 60/1970. (XII. 31.) PM sz. r.]. Az alperes fizetési meghagyásával kötelezte a felperest K. S. tsztag üzemi balesetével kapcsolatosan felmerült 8285 Ft segélyezési költség, a már lejárt 621 Ft baleseti járadék, valamint az 1970. február 1. napjától esedékes havi 135 Ft baleseti járadék megfizetésére, továbbá ezen összegek után évi 10%-os késedelmi kamat fizetésére. Az alperes megállapítása szerint a baleset a felperes és megbízottja óvórendszabály-mulasztása miatt következett be, és így a kifizetett összegeket a felperes a 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 87. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a értelmében köteles megtéríteni. A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy a baleset kizárólag a sérült hibájából következett be. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította azonban, hogy a fizetési meghagyásban érvényesített összeg után a felperest nem 10%-os, hanem csak 5%-os késedelmi kamat terheli. Az ítélet indokolása szerint az üzemi baleset a felperes óvórendszabály-mulasztásával okozati összefüggésben következett be. A késedelmi kamat mértékével kapcsolatban a járásbíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy a 7/1969. (II. 27.) PM sz. rendeletnek a gazdálkodó szervek egymás közötti viszonyaiban a késedelmi kamat mértékét évi 10%ban meghatározó rendelkezése nem vonatkozik a társadalombiztosítási igények érvényesítésénél alkalmazandó kamattérítésekre, hanem kizárólag csak a Ptk. alapján fennálló követelések után járó késedelmi kamatra. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a kamatra vonatkozó fellebbezett részét pedig helyben hagyta. Az ítélet indokolása szerint az alperes a 10/1969. (II. 27.) Korm. sz. 147