Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szontkereseti kérelmet nem terjesztett elő, hivatalból viszont a Ptk. 241. §-ára történő hivatkozással szerződésmódosításnak nincs helye. A peres felek között létrejött megállapodás értelmében a tenyésztés céljára átadott jerketoklyókat az alperes természetben, a tenyészállatok szaporulatából tartozik törleszteni, ezért a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy a jerketoklyókat természetben adja ki a peres felek között létrejött megállapodásnak megfelelően. Az első fokú bíróság ítéletében említett, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1968. november 20-i számában közzétett közlemény csak arra ad útmutatást, hogy a szerződések alapján fennálló tartozások kiegyenlítésére — megegyezéssel — lehetőség van a szerződések módosítására, ilyenkor a termelőszövetkezet a hátralékot pénzben rendezheti. Az említett közlemény tehát csak lehetőséget ad arra, hogy a felek ezt a kérdést megegyezéssel rendezzék, ilyen megegyezés azonban a peres felek között nem jött létre, ezért erre történő hivatkozással az alperes nem jogosult a pénzbeli teljesítésre. (Szegedi Megyei Bíróság Pf. I. 20 405/1970. sz., BH 1971/4. sz., 6724.) h) A teljesítés módja 96. A teljesítés elfogadására való jogosultság feltételei (Ptk. 284. §). A felperes keresetében vételár-hátralék címén 25 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az ingatlanát a vele egy házban lakó R. S. nevű sógora áruba bocsátotta és az alperesnek eladta. Az adásvételi szerződést a maga részéről aláírta, a kialkudott 40 000 Ft-os vételárat azonban a sógora vette kézhez az alperestől és részére csak 15 000 Ft-ot adott át ebből. Ezért kérte a 25 000 Ft vételár-különbözet megfizetésére az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az ügylet lebonyolításával a felperes a sógorát bízta meg, aki ezért jogosult volt a pénz felvételére, így ő a jogosult kezéhez fizetett. Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 25 000 Ft tőkét, ennek 1970. július 6. napjától járó évi 5%-os kamatát. Kötelezte az alperest 1400 Ft perköltség megfizetésére és 1500 Ft kereseti illeték megtérítésére is. Indokolása szerint a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése értelmében a vevő köteles a vételárat az eladónak megfizetni. Nincs ugyan kizárva, hogy más kezeihez teljesítsen, ennek azonban törvényi előfeltételei vannak, amelyek az adott esetben nem állanak fenn. Nevezetesen a felperes adhatott volna megbízást a sógora részére a vételár felvételére, ez azonban érvényesen csak írásban jöhetett volna létre. Ennek alátámasztására hivatkozott a Ptk. 284. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. A perben egyedül eldöntendő kérdés az, hogy az alperesnek joga volt-e a vételárat R. S. kezeihez fizetni, vagyis a nevezett a teljesítés elfogadására jogosított személy volt-e vagy sem. A megyei bíróság ezt a 140