Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A második és harmadik szerződés vonatkozásában pedig a másodfokú bíróság kiemelte ítélete indokolásában, hogy ezeket a szerződéseket az eladó felperesek részéről csak az I. r. felperes írta alá a többi felperes nevében is, de erre írásbeli meghatalmazása nem volt. Így ezek a szerződések is érvénytelenek. A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1962. május 25-én kötött első adásvételi szerződést a megállapított tényállás szerint valamennyi felperes aláírta, és aláírta azt a vevőként szerepelt I. r. alperes is. A szerződésben a vételárat 5000 Ftban jelölték ugyan meg, az iratok között levő, 1967. április 27-én kelt és valamennyi felperes által aláírt, az alperesekhez intézett levél szerint azonban a vételár nem 5000 Ft, hanem 7200 Ft volt, és ezt az összeget a vevő I. r. alperes akkor teljes egészében kifizette. Ez a szerződés az ingatlant pontosan megjelölte. Utalt arra, hogy államigazgatási jóváhagyással válik joghatályossá, olyan kikötést azonban nem tartalmazott, hogy ezt a jóváhagyást a vevőnek mennyi idő alatt kell megszereznie. A szerződés szövege szerint a vevő I. r. alperes már a szerződést megelőzően is használta az ingatlant, tehát annak a szerződés megkötésekor birtokában volt. Ezt az eladók valamennyien tudták és a szerződést ennek tudatában kötötték meg. A hatósági jóváhagyás — a másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint is — 1970. január 6-án megtörtént. Az 1957. évi 10. sz. tvr. a mezőgazdasági ingatlanok tulajdonjogának megszerzését korlátozza, magánszemélyek vétel, ajándékozás és csere útján történő tulajdonszerzését hatósági engedélytől teszi függővé. Az engedély megszerzését a jogszabály határidőhöz nem köti, külön eljárást nem ír elő, és az engedélyt bármelyik szerződő fél kérheti. Az kétségtelen, hogy a vevő I. r. alperes a hatósági jóváhagyás megszerzésével késlekedett, de ugyanakkor az eladó felperesek sem szorgalmazták annak megszerzését hosszú éveken át. Egyébként a felperesek az 1962. május 25-én kötött első szerződésben, de a másik két szerződésben is úgy tüntették fel, mintha az egész ingatlannak tulajdonosai lennének, bár csupán % részben voltak tulajdonosok. E. B. tulajdonostárs mint felperes és az alperesek között folyamatban volt perben E. B. felperes az államigazgatási hatósághoz 1970. május 10-én intézett beadványában hangsúlyozta is, hogy távollétét felhasználva, a tulajdonostársai az egész ingatlanra adásvételi szerződést kötöttek. A szerződések a vételárat is mint az egész ingatlan vételárát tüntették fel. Sőt, a felperesek a már említett és 1970. április 27-én kelt eredeti levelükben is arról írtak, hogy az I. r. alperes megvásárolta tőlük „E. A. és 4. birt. társától.. . 7200 Ft-ért... a 2 kh 167 öl zártkerti szántóművelési ingatlant", holott az ötödik tulajdonostárs — E. B. — az eladásról semmit sem tudott. Ilyen előzmények mellett nem fér össze a jog rendeltetésszerű gyakorlásának elvével az I. r. felperesnek az az eljárása, hogy több mint 7 évi jóhiszemű és jogszerű birtoklás után az I. r. alpereshez 1969. február 12-én írt levelében mindössze nyolcnapi határidőt szabott a hatósági jóváhagyás megszerzésére, noha maga a szerződés ezt határidőid