Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

höz egyáltalán nem kötötte, de nem szab arra határidőt az említett jogszabály sem. A Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a hatósági jóváhagyás megszerzéséhez „megfelelő" határidőt kell adni. Az I. r. felperes által megszabott nyolc nap nem tekinthető megfelelőnek. Erre és az ügy előzményeire, különösen a birtokbavétel és a szerződéskötés óta eltelt hosszabb időre figyelemmel az I. r. felperes felszólításának eredménytelenségéhez nem fűződhetik az a további következmény, hogy a felperesek a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdésében biztosított elállási jogukat joghatályosan gyakorolhassák. A szerződő feleknek a szerződési kötöttsége tehát a Ptk. 215. §-a értelmében még fennállott, amikor a szerződés vonatkozásában az államigazgatási hatóság a jóváhagyást 1970. január 6-án megadta. (6263. sz. eseti döntés, BH 1969/12. sz.) Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor az 1962. május 25-én kötött adásvételi szerződést érvénytelennek nyilvánította. (P. törv. 1. 20 643/1970. sz., BH 1971/10. sz. 6911.) e) Harmadik személy javára szóló szerződés 92. Nem halál esetére szóló intézkedésnek, hanem harmadik személy javára szóló szerződésnek minősül az a kötelezettségvállalás, amely szerint az örökhagyó életében eladott és a végrendeleti örökösnek (gyermeknek) a halál előtt átadott pénzből a végrendeleti örökös meghatározott összeget a testvérének az örökhagyó halálára tekintet nélkül megfizet (Ptk. 233., 651. §). A peres felek testvérek. Apjuk (az örökhagyó) 1970. január 27-én meghalt. A felperes keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy 10 000 Ft-ot fizessen meg részére. Ezt az igényét arra alapította, hogy az örökhagyó a kórházi kezelése alatt kijelentette: kívánsága az, hogy az alperes neki (a felperesnek) 10 000 Ft-ot fizessen meg, mert „ez neki jár". Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy 10 000 Ft-ot, ennek kamatát és 900 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. Az első fokú bíróság arra a következtetésre jutott: az alperes joghatályosan arra vállalt kötelezettséget, hogy az örökhagyóról reá háramlott örökségből 10 000 Ft-ot a felperesnek megfizet. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az örökhagyó az alperes ígéretében bízva az írásba foglalt nyilatkozatát megsemmisítette, az írásbeli alakról a szóbeli alakra tért át, s így az írásbeli nyilatkozatát hatályától megfosztotta [Ptk. 651. § (1) bek.]. Szóbeli nyilatkozata pedig — minthogy szóbeli végrendeletnek nem minősül — nem hatályos. Erre tehát a felperes jogot nem alapíthat. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok által megállapított tényállást a per anyaga 137