Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

§-ának (2) bekezdése a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges (vagyis a törvény által lényegesnek tekintett), valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodását kívánja meg. Ezzel szemben a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése a szerződés érvényességi feltételéül csak a „lényeges" (tehát a törvény által lényegesnek tekintett) kérdések írásbafoglalását írja elő, de nem említi ezen a helyen a felek által lényegesnek tekintett kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy e különbségtétel tudatos, s a felek által lényegesnek minősített kérdéseiknek csak annyiban van szerepük, hogy azokban is meg kell állapodniuk, írásbafoglalásuk azonban törvényi rendelkezés hiányában nem követelhető meg. Annak elmaradása tehát a szerződés érvényességét a törvénynél fogva nem érinti [Ptk. 218. § (1) bek.]. Így pl. nem érvényességi kellék a telekkönyvi bejegyzésre vonatkozó engedélyre, az ingatlan birtokbaadásának időpontjára, az ingatlanon levő ingók adásvételére vagy elszállítására vonatkozó megállapodás írásbafoglalása. Az e kérdésekben történt szóbeli megállapodás tehát — éppen úgy, mint a nem lényeges kérdésekben létrejött megállapodás — írásbafoglalás nélkül is érvényes, ha nincs ellentétben a szerződés írásbafoglalt tartalmával és annak kiegészítésére szolgál. Ugyanilyen megítélés alá esik az átruházott ingatlan beköltözhetőségére vonatkozó megállapodás is, amelynek írásbafoglalása nem érvényességi kellék. Más kérdés, hogy a jelenlegi lakásviszonyok mellett a vevő általában lényegesnek tartja a beköltözhetőség tárgyában a megállapodást, s így az rendszerint a szerződés létrejöttének a feltétele; ha azonban a szerződés létrejött, az idevágó megállapodás írásbafoglalásának elmaradása nem vezet a szerződés érvénytelenségére. Természetesen külön elbírálást igényel az, hogy ilyen esetben más ok (tévedés, megtévesztés, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége stb.) a szerződés érvénytelenségét mennyiben eredményezheti. A mondottak természetesen csak arra az esetre vonatkoznak, ha a felek külön nem kötöttek ki olyan alakszerűséget, amely kifejezett megállapodásuk szerint a szerződés érvényességének feltétele [Ptk. 217. § (2) bek.]. Ha ugyanis ilyen kikötés történt, az alakiság megsértésével kötött szerződés csak a teljesítésnek vagy egy részének az elfogadásával válik érvényessé. II. A Ptk.-nak az írásbeli szerződés tartalmáról rendelkező 218. §-a (1) bekezdése nem tesz említést arról, hogy az írásbeli szerződésnek milyen alaki kellékkel kell rendelkeznie. Ilyen a szerződés érvényességét érintő alaki kellékről más jogszabály sem rendelkezik az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződések tekintetében. Ezért az I. pontban említett elemeket tartalmazó szerződés érvényessége az írásbafoglaláson felül egyéb alakszerűséghez nincs kötve. Nem szükséges tehát, hogy a szerződést a Pp. 196. §-a szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba, még kevésbé, hogy a Pp. 195. §-ában körülírt közokiratba foglalják. Erre annál kevésbé van szükség, mert az említett jogszabályok nem az okiratba foglalt valamely szerződés érvényességével vannak kapcsolatban, hanem pusztán az azokban írt feltételeknek megfelelő okiratok bizonyító erejét ós ennek kapcsán a bizonyítási teher kérdését szabályozzák. 128 *