Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó szerződésnek rendszerint nem kell megfelelnie a Pp. 195—196. §^aiban írt feltételek­nek, kitűnik abból is, hogy a Ptké. 38. §-ának az 1967. évi 39. számú tvr. 24. §-ával megállapított (2) bekezdése a levélváltás útján történő megegyezést is írásbeli alakban létrejött szerződésnek tekinti, holott az ilyen írásbeli nyilatkozatok rendszerint még csak nem is teljes bizo­nyító erejű magánokiratok. Ha pedig az ilyen írásbeli nyilatkozatokat a törvény összességükben érvényes írásbeli szerződésnek tekinti, kö­vetkezetlen volna az egy okiratba foglalt szerződés érvényességét to­vábbi alaki feltételektől függővé tenni. Ugyanerre az eredményre vezet a Ptk. 218. §-a (2) bekezdésének az elemzése is. Ez a rendelkezés csak akkor teszi kötelezővé s így érvényességi kellékké a közokirati, illető­leg a teljes bizonyító erejű magánokirati alakot, ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, s a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni. Ebből is kétségtelenül következik, hogy a tárgyalt írásbeli szerződéseknek ál­talában nem érvényességi feltétele a külön jogszabályokban egyes ese­tekre meghatározott szigorúbb alakszerűség megtartása. Ha azonban külön jogszabály — mint pl. a Csjt. 8. §-ának (1) bekezdése — szigorúbb alakszerűséget ír elő, annak meg nem tartása a szerződés érvénytelen­ségét eredményezi. A mondottakból következik az is, hogy az ingatlan tulajdon jogánalt átruházását célzó szerződéseknek az alakszerűség szempontjából nem érvényességi kelléke az, hogy az okiratot keltezéssel, a szerződéskötés helyének és idejének feltüntetésével lássák el, sem pedig az, hogy ügy­leti tanúk működjenek közre. III. a) A Ptké. fentebb is említett 38. §-ának (1) bekezdése úgy ren­delkezik, hogy ha az okiratot több példányban állítják ki, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik fél csak a másiknak szánt példányt írja alá. E rendelkezés nem hagy kétséget aziránt, hogy az ilyen eset kivétel az alól a — kifejezetten ki nem mondott — általános szabály alól, hogy a szerződést tartalmazó okiratot mindkét félnek alá kell írnia ahhoz, hogy a szerződés írásba foglaltnak legyen tekinthető. A szerző­dés aláírása tehát az érvényesség alaki kelléke. b) Ugyanennek a paragrafusnak az 1967. évi 39. számú tvr. 24. §-ával megállapított (2) bekezdése — amelyről az előbbiekben már szó volt — úgy rendelkezik, hogy ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szer­ződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendel­kezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, táviratváltás és a távírógépen történt üzenetváltás útján létrejött megegyezést. Ez a rendelkezés félreérthetetlenül kifejezésre juttatja, hogy a szerződést nem kell egy okiratba, illetve okiratnak mi­nősülő egyéb írásbeli nyilatkozatba foglalni, hanem elegendő, ha a szerződés lényeges elemeit két vagy több, egymást kiegészítő írásbeli nyilatkozat tartalmazza (ajánlat-elfogadás, levél-válaszlevél stb.), fel­téve természetesen, hogy ezek az okiratok (írásbeli nyilatkozatok) ösz­szességükben tartalmazzák mindazokat a kellékeket, amelyek az ingat­lan átruházását célzó szerződés lényeges tartalmi elemeit adják. A Ptk. maga is ismer és szabályoz olyan eseteket, amelyekben a szerződés rendszerint két nyilatkozatba foglalva jön létre. PL: az elővásárlási jog 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom