Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

jogban járatlan személy. A fellebbezésében előadott körülmények alapul szolgálnak a mulasztás kimentésére. A perindítási határidő elmulasztásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a másodfokú államigazgatási határozat a kártalanítási igény bíróság előtt történő érvényesítésére nézve kioktatást nem tartalmazott. A határozat indokolása is csupán azt említette, hogy a kártalanítás módjára vonatkozóan államigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, arra azonban nem tért ki, hogy a jogosult egyéb kártalanítási igényét bíróság előtt érvényesítheti. A kártalanítási igény érvényesítésére és annak határidejére való kioktatás kötelezettsége a másodfokon eljáró államigazgatási szervet is terheli, ezért a kioktatás elmaradása alapul szolgál a késedelem kimentésére. A felperes által előadott körülmények kellő alapul szolgálnak a határidő-mulasztás kimentésére, ezért mindkétfokú bíróság tévesen járt el, amikor a keresetet elkésettség okából elutasította. (P. törv. II. 21 253/1971. sz., BH 1972/9. sz. 7203.) 75. A kisajátítási kártalanítás iránt a jogszabályban megállapított határidőn belül megindított perben a felperes az első fokú tárgyalás berekesztéséig keresetét olyan kártalanítási igényekre is kiterjesztheti, amelyekre vonatkozóan a perlési határidő már lejárt, egyes kártalanítási igényeknek külön perre való fenntartásával azonban a perlési határidőt nem hosszabbíthatja meg [1965. évi 15. sz. tvr. 15. § (2) bek., 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. r.-tel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 62. §, PK 28. sz.]. A járási tanács vb igazgatási osztálya kisajátított az alperes részére az I—II. r. felperes tulajdonában álló — összesen 256 [H-öl területű — házas-ingatlanból 93 O-ölet, a III—IV. r. felperes tulajdonában álló — összesen 533 Hj-öl területű — házas-ingatlanból 213 [j-ölet és az V—VII. r. felperes tulajdonában álló — összesen 261 Q-öl területű — házas-ingatlanból 73 r]-ölet. A felperesek a kisajátított területért felajánlott kártalanítást nem fogadták el és többletkártalanítás iránt pert indítottak. A per során a felperesek arra hivatkoztak, hogy a visszamaradt telkeik értéke a kisajátítás következtében legalább 15%-kal csökkent. Ha a kisajátított ingatlanrészért []]-ölenként 250 Ft kártalanítást kapnak, az értékveszteség érvényesítésétől eltekintenék, ha viszont a bíróság ennyit nem tart megítélhetőnek, új szakértői véleményt kérnek az értékveszteségre vonatkozóan. Ezt követően úgy nyilatkoztak, hogy az értékveszteséggel kapcsolatos igényüket külön perre tartják fenn. Az első fokú bíróság a felperesek részére a kisajátított ingatlanrészekért a felajánlással szemben P)-ölenként 100 Ft kártalanítást állapított meg. Az ítélet indokolásából kitűnően a bíróság tudomásul vette, hogy a felperesek az értékveszteséggel járó igényüket külön perre tartották fenn. Az ítélet ellen a felperesek a telekkártalanítás címén megítélt összeg felemelése iránt éltek fellebbezéssel. Az alperes fellebbezése az ítélet egyes marasztaló rendelkezései ellen irányult. A másodfokú bíróság a kisajátított területért H-ölenként 120 Ft kár102