Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

talanítást állapított meg és ennek megfelelően a marasztalási összeget felemelte. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése és a 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R) 62. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátítást kérő által felajánlott kártalanítást meghaladó pénzkövetelést a bíróság előtt a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül lehet érvényesíteni. A perindítási határidő megtartását a bíróság az R. 62. §-ának (3) bekezdése szerint hivatalból veszi figyelembe, és a keresetet elkésettség miatt csak akkor nem lehet elutasítani, ha a kártalanításra jogosult a perindítási határidőt önhibáján kívül mulasztotta el. E rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság a 28. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása a) pontjában úgy értelmezi, hogy a kártalanításra jogosult a kellő időben megindított kártalanítási perben a követelését keresetváltoztatás útján olyan igényekre is kiterjesztheti, amelyek vonatkozásában a perlési határidő már lejárt. A tényállásból kitűnően a felperesek az értékveszteség iránti igényüket az általuk határidőben megindított kártalanítási perben még az első fokú eljárásban érvényesítették, így ez az igényük e perben érdemben még elbírálható volt, újabb perben azonban a perindítási határidő eltelte miatt már nem érvényesíthető sikeresen ez az igényük. A felpereseknek az a nyilatkozata tehát, hogy az értékveszteség iránti igényüket külön perre tartják fenn, ez igényük érvényesíthetőségének megszűnését jelentette és így érdekükkel nyilvánvalóan ellentétben állt. Erre tehát az első fokú bíróságnak a Pp. 3. §-ánaik (1) bekezdésében foglalt kötelezettségénél fogva figyelmeztetnie kellett volna őket. A figyelmeztetés elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt az ítéletet a másodfokú bíróságnak a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése értelmében a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül kellett volna helyeznie és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára kellett volna utasítania. Következésképpen eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság is, midőn ehelyett az ügyben érdemi határozatot hozott. Az új eljárásban a felpereseket ki kell oktatni jogaik helyes gyakorlására és módot kell biztosítani részükre, hogy keresetüket megfelelően módosíthassák. A bíróságnak pedig a módosított kereset alapján — esetleg további bizonyítás felvétele, szakértő újbóli meghallgatása után — kell határoznia. (P. törv. II. 21 221/1971. sz., BH 1972/9. sz. 7201.) 76. Ha az ingatlannak csak egy részét sajátítják ki, és a tulajdonos az első fokú eljárásban értékcsökkenés címén igényt nem érvényesít, a másodfokú eljárásban ezzel a követeléssel keresetét nem emelheti fel, nem változtathatja meg [Pp. 3. § (1) bek., 247. § (1) bek. b) pont, 1965. évi 15. sz. tvr. 15. § (2) bek., PK 28. sz.]. A városi tanács vb igazgatási osztálya határozatával az alperes kérelmére kisajátított a felpereseknek az ny-i tkvi betétben felvett 107 103