Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

forgalmi értékét állapítja meg". Ebben az esetben a 37/1951. (II. 4.) Mt sz. rendelet szerinti ingatlan közvetítési kényszer nem érvényesül, ésaz ingatlanközvetítő szervet sem illeti meg a közvetítő díj. A tényállásból kitűnően a felperes azért vásárolta meg a perbeli házingatlant — amelyben már földművesszövetkezeti bolt működött —,. hogy a házingatlan egy lakószobáját a bolt bővítésére felhasználja. A megoldásra váró kérdés az, hogy meghatározott közérdekű célra, történő ingatlanvásárlásnak lehet-e tekinteni azt az esetet, amikor a felperesi szövetkezet épületet vásárol, és azt — valamely közérdekűnek tekintendő cél érdekében — átalakítja. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt ,,építés" kifejezés tágabb értelemben minden építési munkát — így az átalakítást is — magában foglalja. Az építés kifejezés szűkebb értelemben azonban azt jelenti, hogy valamely olyan létesítmény építéséről van szó, amely létesítmény korábban még nem volt meg, vagyis közelebbről, hogy még be nem épített földrészlet beépítéséről vagy részben már beépített földrészlet további beépítéséről van szó. A tágabb értelmezés alapján kialakult ítélkezési gyakorlat az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (3) bekezdésében említett építési célt kiterjesztően, oly módon értelmezi, hogy — a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 6. §-ában foglaltakra tekintettel — az ingatlanvásárlás nemcsak új létesítmények megépítése esetén, de akkor is mentes a közvetítési kényszer alól, ha a szövetkezet a már meglevő létesítményeket felújítja, átalakítja, a belső elrendezést megváltoztatja stb. Viszont a szűkebb értelmezés alapján álló ítélkezési gyakorlat az ingatlanközvetítési kényszer érvényesülését biztosítja akkor, ha a szövetkezet egy már meglevő létesítményt csak felújít, átalakít stb., és ilyenkor az ingatlanközvetítő• szerv részére a közvetítési díjat is megállapítja. A Legfelsőbb Bíróság az „építés" kifejezés szűkebb értelmezését fogadja el és tartja irányadóul az ingatlanközvetítői díj iránti igény érvényesítésekor. Ez az értelmezés következik az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése és ugyanezen szakasz (2), (3) és (4) bekezdései öszszevetéséből. A Tvr. 7. §-ának (1) bekezdése szerint az állam javára állami szervek és létesítmények elhelyezése céljából is helye van közérdekű célra történő kisajátításnak. Ezzel szemben a Tvr. 7, §-ának (2), (3) és (4) bekezdése szerint a társadalmi szervezetek és szövetkezetek csak meghatározott létesítmények, továbbá székház építése céljára kérhetik valamely ingatlan kisajátítását. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a jogalkotó szándéka is arra irányult, hogy a társadalmi szervezetek és a szövetkezetek részére biztosított kisajátítási jog szűkebb körű legyen, mint az állam részére történő kisajátítás esetei. A Tvr. 7. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése a társadalmi szervek és szövetkezetek részére nem is tette lehetővé létesítmény elhelyezése céljából a kisajátítást. Az adott esetben a felperesi szövetkezet nem az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (3) bekezdésében meghatározott szűkebb értelemben vett építési célra vásárolt ingatlant. Ennélfogva — az előbbiekben kifejtettek szerint — miután kisajátításnak sem lenne helye, nem részesülhet a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 6. §-ában meghatározott kedvez92