Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

menyben, következésképpen nem mentesülhet az ingatlanközvetítői díj megfizetésének kötelezettsége alól. Ezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. [Legf. Bír. Pf. II. 20 415/1968. sz., BH 1968/12. sz. 5899.] 69. I. Kisajátításnál az előmunkálatok során okozott kár megtérítése nem azonos a kisajátított ingatlanért járó kártalanítással. II. Kisajátítás megtörténte előtt értékveszteség címén érvényesített kárkövetelést időelőttiség okából el kell utasítani [1965. évi 15. sz. tvr. 13., 22. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 10., 16., 17., 40., 80. §]. K. Város Tanácsa VB Igazgatási osztálya az alperes kérelmére a felperesek tulajdonában álló ingatlanok kisajátításra kerülő részeire az előmunkálatok megkezdését engedélyezte. Az ingatlanok hegyen vannak, mezőgazdasági művelést, illetőleg gyümölcstermesztést folytatnak rajtuk. A kisajátításra az itt építendő szerpentin út céljából kerül majd sor. Az alperes az engedélyezett előmunkálatok során a növényzetet az államigazgatási hatóság határozatában megjelölt részeken kiirtotta, és ugyanitt a talajmunkákat is megkezdte. Az általa felajánlott zöldkártalanítást a felperesek nem fogadták el, többletkártalanítás iránt pert indítottak, majd a per során értékveszteség megtérítését is igényelték azon az alapon, hogy ingatlanaikat a létesítendő szerpentin út több részre vágja, és így azok értékükből veszítenek. Az elsőfokú bíróság a felperesek részére a zöldkártalanítást a beszerzett szakértői véleménynek megfelelően állapította meg, de az I—XVII., XXII—XXIII. r. felperes részére értékveszteséget is megítélt azzal az indokolással, hogy a szétdarabolás folytán a tulajdonukban visszamaradt ingatlanrészek értéke csökkent. A járásbíróság jogerőre emelkedett ítélete ellen az értékveszteség címén igényelt kártalanítás megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság az értékveszteséggel kapcsolatos ítéleti döntését azzal indokolta, hogy az 1965. évi 15. sz. tvr. 22. §-ának (3) bekezdése szerint a kisajátításhoz szükséges előmunkálatok elvégzése során okozott kárt meg kell térítem. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 80. §-ának {2) bekezdése értelmében az előmunkálati engedélyben meghatározott munkák során okozott károk megtérítésére a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni. E rendelet 40. §-ának b) és c) pontja szerint kártalanítás jár a növényzetért és az értékveszteségért. A felperesek igényét ezekre tekintettel alaposnak találta. A járásbíróság által elfoglalt jogi álláspont téves. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 22. §-ának (3) bekezdése és a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 30. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az előmunkálatok során okozott kárt kell megtéríteni. Ez a kártérítés nem azonos a kisajátított ingatlanért járó kártalanítással, amelyről a tvr. 13. §-a és a rendelet 40. §-a szól, mert a kisajátítás nem károkozás, hanem kártalanítás ellenében nem állami tulajdonban levő ingatlanoknak közérdekből az állam és a jogszabályban meghatározott egyéb jogi személyek részére történő megszerzése. A rendelet 80. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a 93 >