Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

venni a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit és a hasznosítással elérhető anyagi előnyt, továbbá a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. b) Ha a közös tulajdon megszüntetéséhez a tulajdonos és a haszonélvező hozzájárul, vagy a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant közös megegyezéssel szabadkézből értékesítik, és közöttük a vételár, illetőleg a megváltási ár felosztása kérdésében vita merül fel, a haszonélvezeti jog értékét ugyancsak az a) pontban foglaltak szerint kell meghatározni. a) A kisajátításról szóló 1965. évi 15. számú tvr. 12. §~ának (1) bekezdése szerint pénzbeli kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok — a (3) bekezdésben felsorolt jogok kivételével — megszűnnek. A (3) bekezdés felsorolásában a haszonélvezeti jog nem szerepel, amiből következik, hogy ez a jog megszűnik .akkor, ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül [csereingatlannal történő kártalanítás esetében a haszonélvezeti jogot — a 12. § (2) bekezdése értelmében — a jogosult kérelmére a csereingatlanra kell átvinni]. Az említett tvr. 19. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnése (12. §) miatt keletkezett kárt, illetőleg a megszűnt jogok értékét meg kell téríteni. A haszonélvezőt tehát a haszonélvezeti jogának megszűnéséért kártalanítás illeti meg. Ha a kártalanításra jogosultak között az összeg felosztása kérdésében vita van, a kártalanítási összeget bírósági letétbe kell helyezni [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 36. § (1) bek. e) pont]. Az érdekeltek közötti vitát a bíróságnak kell eldöntenie. Arra vonatkozóan, hogy 'miként kell meghatározni a megszűnt haszonélvezeti jog értékét, minden esetre irányadó szabályt nem lehet felállítani. Az illetékekről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 162. és 163. §-ában foglalt rendelkezések az illetékezós szempontjából szabályozzák a visszatérő szolgáltatások értékelését, nem irányadók tehát az érdekeltek között fennálló polgári jogi jogviszony rendezésénél. Ez utóbbinál a legkülönfélébb tényezők számbavételére és a konkrét jogviszonyok sajátosságainak kellő értékelésére van szükség. Ezért a bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell döntenie abban a kérdésben, hogy a megszűnt haszonélvezeti jog értéke címén milyen összeg illeti meg a haszonélvezőt. A döntésnél jelentősége van annak, hogy a haszonélvezeti jog milyen jellegű ingatlant terhelt (lakóház, más építmény, mezőgazdasági művelésre alkalmas föld stb.), és a haszonélvező ténylegesen milyen módon gyakorolta a haszonélvezeti jogát (pl. csak a személyes szükségletei kielégítésére használta-e, vagy pedig jövedelemforrást is jelentett részére). Az értékelés fontos tényezője, hogy milyen életkorú a haszonélvező és általában milyenek a személyi körülményei. Vizsgálni kell az ingatlan hasznosításának lehetőségeit és a hasznosítással egyáltalán elérhető anyagi előnyt, valamint a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. A bíróság csakis az említett és az értékelés szempontjából ugyancsak 86