Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

jogát nem gyakorolja. Ha nincs is a tulajdonosnak ilyenkor előbérleti joga, a jogok társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlása elvével (Ptk. 2. §-a), a kölcsönös együttműködés és a szocialista együttélés követelményével (Ptk. 4. §-a) ellentétes eljárás az, ha a haszonélvező e joga gyakorlásával visszaélve ugyanolyan feltételek mellett a lakás bérbeadásakor a tulajdonossal szemben indokolatlanul idegen személyt részesít előnyben. A Ptk. 5. §-a tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, különösen ha az állampolgárok zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vezetne. A törvény tehát gátat vet annak, hogy valaki jogait mások bosszantására vagy éppenséggel megkárosítására érvényesíthesse, jogai gyakorlásával vagy jogai gyakorlásának kilátásba helyezésével mást megzavarjon. A perbeli adatokból megállapítható, hogy az alperes e lakásba nem kíván beköltözni, a perbeli lakástól néhány száz méterre lakik. Ebből következik, hogy — bár a felek közötti viszony igen rossz, mégis — amennyiben a felperes használja családjával együtt e lakást, abból közöttük további súrlódások — olyan természetűek, amelyek az együttlakásból eredhetnek — nem adódnak. A haszonélvező alperesnek tehát nem származik hátránya abból, ha a havi 50 Ft bért, vagyis ugyanazt az ellenértéket, amelyért e lakást bérbe kívánta adni, nem idegen bérlőtől, hanem leányától, az ingatlan tulajdonosától kapja meg. Egyébként az alperesnek az a magatartása, hogy ugyanakkor, amikor a lakásra nincs szüksége, inkább idegen személlyel köt bérleti szerződést a felperes által is felajánlott havi bérösszeg fejében, nyilvánvalóan a felperes károsítására, törvényes érdekeinek a csorbítására irányul. Az alperes által létesítendő határozatlan idejű bérleti jogviszony ugyanis az alperes haszonélvezetének megszűnte után is fennmaradna, azt a felperes tűrni tartoznék, ehhez képest pedig csak a bérlettel terhelten vehetné birtokába a tulajdonában álló lakást. Ezekre tekintettel pedig az alperesnek semmivel sem indokolható magatartása megvalósítja a joggal való visszaélésnek a Ptk. 5. §-ában tiltott tényállását. Az alperesnek ez a magatartása ugyanis a leányával való rossz viszonyával sem magyarázható, illetőleg ezt a magatartást — figyelemmel a fent már írtakra — ez a körülmény sem teszi megengedhetővé. Végül arra utal még a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ptk. 157. §-a szerint a haszonélvező viseli a dolog fenntartásával járó terheket, a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével, mert ez utóbbiak a tulajdonost terhelik. Az ingatlanok karbantartásához fűződő jelentős népgazdasági érdek is azt kívánja meg, hogy lehetőleg ne idegen bérlő, hanem az lakjék a lakásban, akinek a karbantartás is a kötelessége. A kifejtettekből következik, hogy a perben eljárt bíróságoknak ellentétes állásponton alapuló, a keresetet elutasító ítéleti döntése törvényt sért. [P. törv. II. 20 164/1968. sz., BH 1968/8. sz. 5764.] 63. a) Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan kisajátítása esetében — ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül — a megszűnt haszonélvezeti jog értékét az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatározni. Ennek során különösen figyelembe kell 85