Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

46. A családi építkezésben részt vevő családtag a közös tulajdon megszüntetése mellett pénzbeli kielégítést kérhet. Az elszámolás alapja a közös munka eredményeként előállott vagyonszaporulat értéke (Ptk. 147., 148. §). Elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző egyezséget a bíróság nem hagyhat jóvá [Pp. 148. §, Ptk. 114. § (3) bek.]. A kereseti előadás szerint a házas beltelki ingatlan a II. r. alperes és az I. r. alperes osztatlan közös tulajdona. Az I. r. alperes a veje, a II. r. alperes a leánya felperesnek. A házhelyet a II. r. alperes még 1964. november 12-én a saját pénzén vásárolta, a felét azonban az L r. alperes nevére íratta. A szóban forgó telken a peres felek 1965 nyarán közösen lakóházat építettek. A felperes — állítása szerint — 1965 februárjában költözött az alperesekhez. Elköltözése előtt a vagyonát 62 200 Ft-ért értékesítette, és ezt az összeget a II. r. alperesnek átadta, azzal, hogy használják fel az építkezéshez. Azt követően — az 1966. év vége után —, hogy az alperesek között a házas együttélés megszakadt, a felperes keresetet indított az alperesek ellen közös szerzés jogcímén tulajdoni arányának megállapítása iránt, és az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a tulajdonukban álló ingatlan V2 részére az ő tulajdonjogát jegyezzék be a telekkönyvbe. Az I. r. alperes azt adta elő, hogy összesen 35 000 Ft-ot fordított a házépítésre, és ha a felperes vagy a II. r. alperes ezt az összeget neki megfizeti, hajlandó a tulajdoni illetőségéről lemondani. A II. r. alperes nem ellenezte a felperes kereseti kérelmének teljesítését. Elismerte, hogy a perbeli házas ingatlan tulajdonjogának a fele a felperest illeti, az ingatlan másik fele része tekintetében pedig közte és az I. alperes között lehet elszámolási vita. A perben meghallgatott építészmérnök szakértő az ingatlan forgalmi értékét 231 834 Ft-ra tette. Az 1969. február 18-án tartott tárgyaláson a peres felek egyezséget kötöttek. E szerint a II. r. alperes az I. r. alperesnek a tárgyaláson megfizetett 35 000 Ft-ot. Ennek ellenében az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan őt illető fele részéből V4 részre a felperes, a másik V4 részre pedig a II. r. alperes tulajdonjogát a telekkönyvbe bejegyezzék. Az I. r. alperes kötelezettséget vállalt arra is, hogy a házból elköltözik. A járásbíróság végzésével az egyezséget jóváhagyta. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja. Az iratokhoz csatolt telekkönyvi szemléből megállapítható, hogy a perbeli házhelyre és a felülépítményre az OTP-fiók javára 50 000 Ft építési kölcsöntőke erejéig elidegenítési és terhelési tilalom és a kölcsön biztosítására jelzálog van bejegyezve. A Ptk. 114. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis. Az csak akkor érvényes, ha a tilalom jogosultja ahhoz hozzájárul. 63