Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

alperesek nevén álló illetőségére nézve adásvételi szerződés jött létre. Ezeket az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy illetőségükre a felperes tulajdonjoga — a vételár kifizetésének igazolása mellett — elővásárlás jogcímén telekkönyvileg bejegyeztessék. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, az elsőfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetet elutasító részét pedig helybenhagyta. Az utóbbi kérdéssel kapcsolatban rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy az elővásárlási jog gyakorlása és a közös tulajdon megszüntetése egyidejűleg fogalmilag kizárt. Egymással szemben a két igény nem érvényesíthető. Minthogy a kereset folytán elsősorban az elővásárlási jog kérdésében kellett határozni, és ez eredményre vezetett, az alperesek viszontkeresetét — minthogy rendelkezési joguk az elővásárlási jog gyakorlása következtében megszűnt — el kellett utasítani. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A törvényességi óvásban kifejtett állásponttal egyezően mutat rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a 9. sz. polgári kollégiumi állásfoglalás értelmében az adott esetben K. P. és neje perbenállása elengedhetetlenül szükséges, mert perbenállásuk nélkül nem hozható olyan döntés, amely a jogvitát minden irányban lezárja. Különösen nincs lehetőség annak a megállapítására, hogy K. P. és neje mint vevők, valamint az L, EL r. alperesek mint eladók között milyen tartalmú szerződés jött létre. Ennek a szerződésnek pontos tartalmi megállapítása és minősítése után lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy ez a megállapodás alkalmas-e arra, hogy ezzel kapcsolatban a felperes (a fiú) mint társtulajdonos a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése alapján elővásárlási jogot gyakoroljon. E kérdés elbírálása a perbeli jogvita eldöntésének elengedhetetlen előkérdése. Elsősorban tehát ezzel a kérdéssel kell foglalkozni. Részletesen meg kell vizsgálni a szóban forgó szerződés tartalmát. Iránymutatásul felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy az I—II. r. alperesek (a felperes szülei) mint eladók nem a tulajdoni illetőségüket bocsátották áruba, hanem a becsatolt szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a közös tulajdont megszüntetik, és annak végrehajtása és foganatosítása után lép hatályba a köztük, valamint K. P. és neje vevők között létrejött adásvételi szerződés. Ez a megállapodás a Ptk. 227. §-ában megengedett felfüggesztő feltételnek látszik. A tulajdonost a tulajdonból folyó rendelkezési jog — a jogszabály keretei között — megilleti. A rendelkezési jogból folyik a tulajdonosnak az a jogosultsága is, hogy a Ptk. 147—148. §-ai értelmében a közös tulajdon megszüntetését kérje. A tulajdonosnak ezt a jogosultságát nem előzi meg a tulajdonostárs elővásárlási joga, különösen nem akkor, ha a tulajdonközösség megosztása természetben is lehetséges. Az adott esetben összeütközésbe kerülhet a tulajdonosnak a rendelkezési jogából eredő, a közös tulajdon megszüntetésére irányuló joga £s a tulajdonostárs elővásárlási joga. A jogvita eldöntése nem azon fordul meg, hogy a perindításban melyik fél előzte meg a másikat. Döntő jelentősége van annak, hogy közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a Ptk. 148. §-ának (1) bekezdése parancsolóan rendeli, hogy a közös tulajdont természetben kell megszüntetni, ha az egyáltalán lehetséges. 01