Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

követően a vevők javára. A szerződés 4. pontja szerint az eladókat és a vevőket a szerződést készítő ügyvéd tájékoztatta, hogy mindaddig, amíg a tulajdonközösség megszüntetése után a vétel tárgyát alkotó ingatlan nem kerül újonnan nyitandó telekjegyzőkönyvbe az eladók nevére, addig az ingatlan elidegenítése csak úgy lehetséges, ha az elővásárlásra jogosultak valamennyien lemondanak az elővásárlási jogukról. Az eladók a tulajdonközösség megszüntetése iránt tettek is lépéseket. Megbízást adtak az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnak, s — bár a megbízás időpontja nem ismert — 1966. november 15-én már elkészült a megosztási vázrajz. A felperes 1966. október 3-án keresetlevelet nyújtott be, amelyben előadta, hogy az I. és II. r. alperesek a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdésében biztosított, a tulajdonostársat megillető elővásárlási jog megsértésével adták el ingatlanukat K. P-nak és nejének. A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy a peres ingatlan tulajdonjogát közös tulajdon megszüntetése vagy elővásárlási jogának gyakorlása címén megszerezhesse. A felperes alperesként perbevonta nemcsak az eladókat, hanem a többi tulajdonostársat is. Az eladó I. és II. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. A többi társtulajdonos az elsőfokú bíróság előtt kijelentette, hogy az elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni. Ezt a tárgyalást és nyilatkozatot megelőzően azonban 1967. január 23-án a járásbíróság előtt a jelen perbeli I. és II. r. alperesek — mint ottani felperesek — a közös tulajdon megszüntetése iránt pert indítottak fiuk, a jelen perbeli felperes mint ottani alperes és a többi társtulajdonos ellen. A közös tulajdonnak természetbeni megosztását kérték az ÁFTH által készített és a már fentebb is említett megosztási vázrajz szerint. Az abban a perben az ottani felperesek (a jelen perbeli I—II. r. alperesek) által csatolt melléklet szerint 1967. január 17-én a mindkét perben alperesként szereplő többi társtulajdonos (tehát az I—II. r. alperesi házaspáron s a fiukon kívüli tulajdonosok) nyilatkozatot adtak, amelyben kijelentették, hogy az eladók által tervezett megosztás ellen nincs kifogásuk. K. P. és felesége vevőket alperesként egyik perbe sem vonták be. A járásbíróság a két pert együttesen tárgyalta, s az I., II. r. alperesek — az eladók — keresetét viszontkeresetnek tekintette. ítéletével az öszszes alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy ingatlanhányadukra a felperes — 4000 Ft-nak 30 nap alatti letétbehelyezése mellett — elővásárlási jog címén tulajdonjogát telekkönyvileg bejegyeztethesse. Az eladó I. és II. r. alperesek viszontkeresetét elutasította. A per másodfokú tárgyalásán a II. r. alperes beadványában arra hivatkozott, hogy az adásvételi szerződésben kikötött vételár az okirattól eltérően nem 4000 Ft, hanem 6000 Ft. Az ezt követő tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy ha beigazolódik, hogy az ingatlanilletőségét 6000 Ft-ért vették meg, úgy elővásárlási jogát ilyen vételár mellett is fenntartja. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy a felperes és az I—II. r. alperesek között 6000 Ft vételár ellenében a szóban levő ingatlannak az I—II. r. 60