Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

az eladó által ténylegesen birtokolt ingatlanra vonatkozóan jött létre. Mivel a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 3. §-ának (3) bekezdése sze­rint a telekkönyv birtoklapja az ingatlan területére vonatkozó adatokat nem tanúsítja hitelesen, az adásvételi szerződés tartalmává tett telek­könyvi adatok önmagukban nem jogosítják fel a felperest arra, hogy a hivatkozott adatoknak megfelelő nagyságú területet követeljen az el­adótól, illetőleg harmadik személytől, annál is kevésbé, mert az eladó a saját felelősségét ki is zárta azzal, hogy a felperest a szerződés meg­kötésekor figyelmeztette a telekkönyvtől eltérő valóságos helyzetre. A fentiekre figyelemmel a bíróságoknak eljárásuk során a Pp. 3. §-a alapján figyelmeztetniük kellett volna az alperest arra, hogy az elbir­toklás előfeltételeinek fennállása esetében viszontkeresetet támaszthat az elbirtokolt terület tulajdonjogának megállapítása iránt. Az új eljárásban tisztázni kell a tényállást annak megállapítása ér­dekében, hogy a Ptk. 121. §-a, illetőleg a Ptké. 80. §-a szerint fennál­lanak-e az elbirtoklás előfeltételei. Vizsgálni kell, hogy az alperes, ille­tőleg jogelődei milyen hosszú időn át tartották elbirtoklásra alkalmas körülmények között birtokukban a perbeli vitás ingatlanrészt. Az erre nézve lefolytatott további bizonyítás során a telekkönyvi hatóságtól be kell szerezni a két parcella keletkezésére vonatkozó iratokat annak megállapítása végett, hogy azok melyik évben történt műszaki meg­osztás eredményeként keletkeztek. A Legfelsőbb Bíróság PK 5. számú állásfoglalásának megfelelően be kell szerezni az építési szakigazgatási szerv határozatát is arra vo­natkozóan, hogy a vitás ingatlanrész elbirtoklásának nincs-e akadálya. [P. törv. I. 20 714/1969. sz., BH 1970/2. sz. 6318.] 32. Az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez a Ptk. 122. §-a alapján csak akkor számíthatja hozzá azt az időt, amely elődjének bir­toklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha az elődje elbirtok­lás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot. A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerint elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Az elbirtoklás — az említett rendelkezésből is következően — ere­deti tulaj donszerzésmód. Kettős hatása van: egyrészt tulajdonjogot megszüntető, másrészt pedig tulajdonjogot keletkeztető hatása. A tör­vényben meghatározott elbirtoklási idő elteltével a volt tulajdonos tu­lajdonjoga megszűnik, s ugyanakkor a tulajdonjogot az elbirtokló meg­szerzi. Az elbirtoklás tehát nemcsak jogcímet ad a tulajdonjog megszerzé­sére, hanem a törvényszerűen befejezett elbirtoklás ténye tulajdonjogot létesít az elbirtokló javára. Ingatlannak elbirtoklás útján történő meg­szerzéséhez sincs szükség a tulajdonjog teleitkönyvi bejegyzésére, mert a tulajdonjog megszűnése, illetőleg megszerzése telekkönyvön kívül bekövetkezik. Az új tulajdonos igényt tarthat arra, hogy ia telekkönyv­ben feltüntetett volt tulajdonos adjon a részére az elbirtoklás útján szerzett tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot, il­letőleg, hogy tulajdonjogát a bíróságnak az elbirtoklást megállapító íté­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom