Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

lete alapján jegyezzék be a telekkönyvbe [Ptk. 116. § (1) bek.]. A tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének elmulasztása csupán azzal a hátrányos következménnyel jár, hogy az elbirtokló nem hivatkozhat tulajdonszerzésre azzal szemben, aki az ingatlanon a telekkönyvben bízva jogot szerzett [Ptk. 121. § (4) bek.]. A Ptk. 122. §-a úgy rendelkezik, hogy az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült. E rendelkezés alapján az előd birtoklási idejének az új birtokos birtoklási idejéhez való hozzászámítására — az előbb kifejtettekből következően — csak akkor kerülhet sor, ha az előd elbirtoklás útján még nem szerezte meg a tulajdonjogot. Ha az elbirtoklási idő már az elődnél eltelt, ez esetben az előd javára a tulajdonszerzés is bekövetkezett, s ezért ilyen esetben a Ptk. 122. §-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Az új birtokos ilyenkor a tulajdonjogot öröklés címén vagy más jogcímen szerezheti meg, elbirtoklás címén csak akkor, ha az elbirtoklási időn át szakadatlanul maga birtokolta a dolgot sajátjaként, tehát ha önálló elbirtoklónak minősül. [PK 931. sz., BH 1968/2. sz. — új száma PK 6. sz., PH 140. old.] 33. Az ingatlan egy részét érintő elbirtoklást az érintett ingatlan átruházása csak akkor szakítja meg, ha az átruházás kétségtelenül és felismerhetően kiterjed a kérdéses ingatlanrészre is. Nem tekinthető az elbirtoklás alatt álló ingatlanrészre vonatkozó rendelkezésnek önmagában az, hogy a telekkönyvi megjelölés és tulajdonátruházás formailag az egész ingatlanra vonatkozik [Ptk. 124. § (1) bek. b) pont]. A perbeli 194 négyszögöl területű ingatlannak telekkönyvileg nyilvántartott tulajdonosai az .alperesek. Kezdetben a felperesként egyedül fellépő özv. N. I-né keresetlevelében előadta, hogy ebből az ingatlanból 44 négyszögöl területet kb. 40 éve békésen birtokol, ezt az ingatlanrészt tehát elbirtokolta. Előzményként előadta, hogy a kérdéses ingatlanrészt ő és a férje 1926-ban megvásárolták, s a 44 négyszögöl területet ekkor kerítették el a sajátjukhoz. Annak megállapítását kérte, hogy a szóban levő ingatlanból ennek a 44 négyszögölnek a tulajdonjoga őt és a meghalt férjét illeti elbirtoklás jogcímén. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, viszontkeresetet támasztottak, és a felperest arra kérték kötelezni, hogy az általa elfoglalva tartott „8,5 hossz ölnyi" ingatlanrészt bocsássa az ő birtokukba. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperesek viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, s az alperesek viszontkeresete folytán a felperest arra kötelezte, hogy az alperesek ingatlanához tartozó 44 négyszögöl területet bocsássa az alperesek birtokába és használatába. Döntését a Ptk. 121—124. §-aira alapítva, azt az álláspontot foglalta el, hogy az elbirtoklás megszakadt, s így a felperes elbirtoklása nem következett be. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság 50