Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

ingatlanra is átterjednek. Végül is arra kérték kötelezni az alperest, hogy 26 m hosszú és 3 m széles területet bocsásson vissza az ő birtokukba, az e területen levő építményeit pedig bontsa le. A járásbíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes „a II. r. felperes sérelmére birtokháborítást követett el" azáltal, hogy a felperes ingatlanával szomszédos saját ingatlanának határvonalát a szakértő által készített szakvéleményben és vázrajzon leírt módon a felperes ingatlana felé „eltolta". Ennek folytán a II. r. felperes ingatlanából az alperes 28 •-öl területet jogtalanul elfoglalt, ezért kötelezte őt a birtokháborítás megszüntetésére és arra, hogy távolítsa el „részben a felperes ingatlanán levő baromfiól, nyári konyha és sertésól építményeit". Egyben az I. r. felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította még azt is, hogy az alperes a II. r. felperes ingatlanának egy részét elfoglalva tartja, és ez „birtokháborítást képez". Az elsőfokú bíróság az építmények lebonátásának nem látta „komoly" akadályát, és utalt arra, hogy ha a bontáshoz hatósági engedély szükséges, azt az alperesnek kell megszereznie. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Helytállónak találta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását hogy az alperes magatartása „birtokháborításnak, illetőleg birtokfosztásnak" minősül. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az épületek, amelyek az alperes által elfoglalt területen állnak, „nem állandó jellegűek, nem hosszú életre szánt létesítmények, így eltávolításuk, elbontásuk különös sérelemmel az alperesre nézve nem járhat". Mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítélete ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A törvény szerint birtokos az, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába került, és birtokos az is, akitől a dolog időlegesen más személy hatalmába került [Ptk. 187. § (1)—(2) bek.]. Ha pedig a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában tilos önhatalommal zavarják, birtokvédelem illeti meg [Ptk. 188. § (1) bek.]. Önmagában az a körülmény, hogy az egyik telektulajdonos a vele közvetlenül szomszédos másik telektulajdonos szerint az ő rovására a telkéből bizonyos területet elfoglalva tart, nem jelenti egyben feltétlenül azt is, hogy birtokháborítás történt. Előfordulhat ugyanis, hogy a szomszédos telkek területe nem volt megfelelően felmérve, és a „birtokháborítást" sérelmező fél megalapozatlanul állítja, hogy a szomszédja jogtalanul tart birtokában bizonyos területrészt. A most elbírálás alatt álló esetben is voltaképpen a peres felek között — a felperesek szerint az alperes által elfoglalva tartott — területrész tulajdonjoga és ebből folyóan a birtoka a vitás. A felperesek nyilvánvalóan tulajdonjogi igényük érvényesítéseként terjesztették elő azt a kereseti kérelmet, hogy az alperesek a vitás területrészt bocsássák a birtokukba. Lényegében tehát a peres felek között nem birtokháborítási, hanem tulajdonjogi és birtokjogi vita merült fel. Az ügyben eljárt bíróságok azonban nem derítették fel a tényállást olyan irányban, hogy a tulajdonjog tekintetében vitás földterület egyáltalán a felpereseket illeti-e. Ezért megalapozatlan mindkét fokú bíró40