Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)
§-ának (2) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése alapján öröklés jogcímén megszerezte. A járásbíróság ítélete ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A felperes igénye nem öröklési jogi jellegű. Az iratokhoz csatolt telekkönyvi kivonat szerint a perbeli „házak, gazdasági épület, udvar és kert" elnevezésű ingatlannak öröklés jogcímén V3 részben a felperes a tulajdonosa, és nem is volt tárgya a jogvitának ennek az ellenkezője. A peres felek osztatlan közös tulajdona tehát a perbeli három épület is. Ilyen körülmények között — szemben a járásbíróság álláspontjával — az öröklési jogi szabályok alkalmazásnak nem volt helye. Egyébként tévesen hivatkozik az ítélet indokolása a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésére is, mert a jelen esetben tulajdonjog átruházásról szó sincs. A felperes igénye szempontjából tehát átadásra sem kerülhet sor, mert a perbeli épületeket a felperes használja, ezt a használati jogát senki sem vitatta. A felperes igényét éppen arra alapítja, hogy az épületeket a szülei építették, használták és azokat zavartalanul birtokolja ő is, mint szüleinek jogutóda (örököse). A felperes keresete arra irányult, hogy a perbeli épületek kizárólagos tulajdonában legyenek. Az épületekre vonatkozó kizárólagos tulajdonjog a Ptk. 97. §-a (2) bekezdésének c) pontjára alapítható. Ennek előfeltételeit (PK 1. sz.) azonban a járásbíróság — jogi álláspontjából következően — nem vizsgálta, az ítélete tehát megalapozatlan. Megalapozatlan a járásbíróság ítélete azért is, mert nem vizsgálta, hogy a felperes igénye pontosan mire irányul [Pp. 121. § (1) bek. c) pont] és törvénysértő, mert a felperest jogainak megfelelő gyakorlása tekintetében nem világosította fel (Pp. 3. §). A felperes ugyanis keresetében kizárólagos tulajdonjogának megállapítását nemcsak az épületekre, hanem az ezekhez tartozó telekre is kérte. Ez a kérdés viszont a közös tulajdon megszüntetése körébe tartozik, és elbírálására a Ptk. 147., 148. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. Bár a felperes legutoljára előterjesztett „pontos kereseti kérelme" már a telekre vonatkozó kérelmet nem tartalmaz, nincs azonban említés a tárgyalási jegyzőkönyvben arról, hogy a felperes a szóban forgó kereseti nyilatkozatát jogainak kellő ismeretében tette meg. A közös tulajdon megszüntetésének lehetőségére és feltételeire a bíróságnak a felperes figyelmét fel kellett volna hívnia arra is kiterjedően, hogy a közös tulajdon megszüntetéséhez nélkülözhetetlen, hogy az ingatlan megosztását az építésügyi hatóság engedélyezze. A telekkönyvi hatóság irataiból kitűnik, hogy a hiányok pótlásának elmulasztása miatt a telekkönyvi hatóság az ítéletre alapított bejegyzési kérelmet elutasította. Egyébként a kérdéses hiányok a telekkönyvi eljárásban nem is pótolhatók. A járásbíróság ítélete tehát végrehajthatatlan is. Az új eljárásban szükség esetén igazságügyi szakértő meghallgatása útján kell tisztázni, hogy milyen összegű ellenérték [Ptk. 148. § (2) bek.] megfizetésére lesz köteles a felperes abban az esetben, ha a kizárólagos tulajdonába kerülő telekrész meghaladná a jelenlegi tulajdoni illetőségét. A bíróság nemcsak a felperes megfelelő kioktatását mulasz35