Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

cius 2-án este a szomszédokhoz, majd onnan apjához menekült, és anyjához többé nem kívánt visszatérni. A bíróság ebben a perben bizonyítási eljárást folytatott le, és többek között igazságügyi elmeorvos-szakértőt is meghallgatott. Az elmeorvos-szakértő véleménye szerint az alperes „előremenetes hasadásos elmezavar tévengéses formájában szenvedett, emiatt 2 év előtt heteken át kórházi kezelést is igénybe kellett vennie, állapota azonban javult". Végkövetkeztetése az volt, hogy a vizsgálat során „nem állott elég tényismereti anyag rendelkezésre, amely esetleg a magatartásmódok kóros jellegét jelesen bizonyíthatná, így nem állapítható meg minden körülmények között elfogadhatóan olyan kóros magatartás, ami az anyát a gyermeknevelésre a továbbiakban alkalmatlanná tenné". A meghallgatott érdektelen tanúk kivétel nélkül azt vallották, hogy az alperes a gyermekkel igen durván bánik, sőt gyakran ütlegeli. Az alperes a tárgyaláson a következő előadást tette: „Előadja, hogy felperes egy rablóbandához tartozik, ezek vették kezükbe a gyermeket, ez a rablóbanda szerelt be az emberek bizonyos testrészébe ultrarövidhullámú adókat. Én is keresztül estem ezen, sebészetileg is alávetem magamat, hogy ez megtalálható legyen. Ez a mesterséges megtermékenyítés abban mutatkozik, hogy egy gyermeknek több apja és több anyja van. A hasamban benne van a rövidhullámú adó, az biztos, hogy bennem van, és ezen keresztül irányították és hallgatták le a gyermekkel való beszédet. Ezzel bármikor agyonüthetnek, mert kikapcsolhatják a fejemet, erről tudomása van az orvosoknak és a tanácsiaknak is. Kérem megidézni dr. R. I. orvost, a gyermek másik apját, nagyon hasonlít rá." Az alperes az újabb tárgyaláson a szakértő jelenlétében a korábbiakat megismételte, és előadta, hogy a gyermeknek nem is két, hanem három apja van, mert dr. R. I-n kívül a vele (alperessel) egy utcában lakó K. I. is az, „csak rá kell nézni, és meg lehet állapítani, hogy olyan, mint ő". Az elmeorvos-szakértő korábbi szakvéleményét azzal egészítette: ki, hogy az eljárás adatai szerint „a megállapított kórfolyamat teljes mértékben fennállónak minősíthető, és a jogi értelemben vett cselekvőképességet kizárja". Korábbi nyilatkozatát annyiban helyesbítette, hogy az alperes „nemcsak a múltban, hanem jelenleg is hasadásos elmezavar tévengéses formájában szenved". A bíróság a szakértői véleményre tekintettel a per tárgyalását a gondnokság alá helyezés iránt indítandó eljárás jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-a értelmében felfüggesztette. Az ügyészség (felperes) ilyen előzmények után nyújtotta be cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránti keresetét. Ebben hivatkozott a gyermekelhelyezési per adataira és az abban meghallgatott igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményére. Kérte többek között az utóbbi ismételt meghallgatását. Az orvosszakértő korábbi szakvéleményeit a tanúk vallomása után is fenntartotta, s azokat csak annyiban módosította, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést — az alperes állapotára tekintettel — elegendőnek tartja. A felperes a keresetét ennek megfelelően módosította. Az elsőfokú U