Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

bíróság anélkül, hogy a gyermekelhelyezési per iratait beszerezte volna, a keresetet elutasította, és az államot kötelezte 80 forint ügygondnoki díj fizetésére. Megállapította, hogy az alperesnek cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére a nála „esetenként jelentkező betegségi tünetek ellenére" nincs ok. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezési óvást adott be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az államot 60 Ft ügygondnoki díj fizetésére kötelezte. Elfogadta az újból meghallgatott orvosszakértőnek azt a megállapítását, hogy az alperes elmebetegségben szenved, és ez az állapota tartósan f ennáll. Megítélése szerint azonban az elmebetegség a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéshez nem elegendő, ehhez az is szükséges, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy időnként visszatérően nagymértékben csökkent legyen. Minthogy az alperes munkáját évek óta elvégzi, másrészt mert a szakértő szerint a gondnokság ellátására esetleg nem alkalmas gondnok felügyelete az alperes állapotát csak súlyosbíthatja, a másodfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére nincs ok. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok nem mellőzhették volna a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt indított per iratainak beszerzését, mert a gondnokság alá helyezési eljárás éppen az ebben a perben eljárt bíróság kezdeményezésére, az ott felmerült bizonyítékok alapján indult meg. Az alperesnek a gyermekelhelyezési perben tett ismételt, részletes előadása, valamint az igazságügyi orvosszakértő ezekre alapozott szakvéleménye az eljárás során semmiképpen sem lett volna figyelmen kívül hagyható. Az ítéletek tehát elsősorban ez okból megalapozatlanok, és az új eljárásban ezeket az iratokat be kell szerezni. Mindkét bíróság téves jogi következtetés alapján utasította el a keresetet. Abból indultak ki, hogy csak a teljes munkaképtelenséggel járó elmebetegség eredményezhet gondnokság alá helyezést. Az a tény azonban, hogy valaki napi három-négy órás munkaideje alatt adminisztratív munkáját nagyjából megfelelően el tudja látni, nem zárja ki sem azt, hogy elmebeteg legyen, sem azt, hogy e betegsége miatt az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy időnként visszatérően nagymértékben csökkentnek legyen tekintendő, hogy tehát a Ptk. 13. §-ának (2) bekezdése alapján — éppen az ő érdekében — cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésére kerüljön sor. A gondonkság alá helyezésnek ez a módja a gondnokoltat munkaviszony vállalásában, munkája ellátásában nem korlátozza. Az ilyen személy személyi igazolvánnyal is rendelkezik. Ezek a körülmények pedig egymagukban megalapozatlanná teszik az eljárt bíróságok ítéletének következtetéseit. De törvénysértő a másodfokú bíróság ítéletének az az indoka is, amely szerint egy nem megfelelő személyi adottságokkal rendelkező gondnok közreműködése, felügyelete az alperes állapotát tovább súlyosbíthatná. A gyámhatóság hatáskörébe tartozik ugyanis, hogy minden szempontból megfelelő gondnokot jelöljön ki, valamint annak ellenőrzése, hogy 15