Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

arra, hogy az alperest nem mentesíti a szerződésben kikötött meghiúsulási kötbér megfizetése alól az a körülmény, hogy a vele szerződést kötött BOV sz-i gyáregysége a naposlibák átvételére az értékesítési nehézségekre tekintettel nem volt hajlandó. Az alperes azonban nincs közvetlen kapcsolatban a piaccal, a naposlibák értékesítése tekintetében függő helyzetben van a vele szerződő partnertől, ezért a megyei bíróság úgy találta, hogy az alperes a kikötött kötbérnek csupán 30%-át köteles a felpereseknek megfizetni. A felperesek az ezt meghaladó bizonyított káruk megtérítését a Ptk. 246. §-ának (2) bekezdése szerint igényelhetik az alperestől. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság az alperes vétkességi fokának megállapításánál és a kötbér öszszegének mértékénél megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az alperes szerződésszegése elsősorban azzal magyarázható: 1968. évben országosan csökkent a naposlibák iránti kereslet. Ilyen adatok a per anyagában nincsenek, erre nézve csupán a Fővárosi Gazdasági Döntőbizottság iratai tartalmaznak megállapításokat. Kitűnik azonban ezekből az iratokból, hogy a BOV sz-i gyáregysége 71 000 db naposlibával többet kötött le, mint amennyire értékesítési szerződése volt, és ebből a túlszerződött mennyiségből okszerűen következtetni kellett arra, hogy a többletet a beavatkozó csak akkor tudja értékesíteni, ha 1968. évben a naposlibák iránt a kereslet az előző évekhez képest nagyobb lesz. A szerződés részbeni meghiúsulását tehát a határozatban foglaltak szerint az alperes partnerének viszontszerződésekkel nem biztosított kötelezettségei, másodlagosan pedig az országos kereslet csökkenésében jelentkező olyan problémák okozták, amelyeket az értékesítéssel foglalkozó szervnek kellett volna ismernie, s a viszontszerződésekkel lekötött menynyiséget 70%-kal meghaladó tojás, illetőleg naposliba szállítására eleve nem lett volna szabad szerződést kötnie. Nyilvánvaló tehát, hogy az alperes szerződő partnere nagymértékben vétkes, ez azonban az alperest a felperesek irányában a szerződés következményei alól semmi esetre sem mentesíti olyan mértékben, hogy a kikötött kötbérnek csupán a 30%-át legyen kénytelen viselni. Az iratokból megállapíthatóan a felperesek az alperes által szerződéssel lekötött tenyésztojás mennyiség szállítását beruházásokkal, s az ilyen nagy mennyiségű teny észtojás előállításához szükséges törzsállomány kifejlesztésével és költséges fenntartásával biztosították. A felek között létrejött szerződés a tenyésztőjás termelésből eredő kockázatot kizárólag a felperesekre hárította, s kettős minőségellenőrzéssel biztosította, hogy az alperes a felperesektől a szabványnak megfelelő olyan teny észtojásokat vegyen csak át, amelyeknél az alperes termelési tevékenysége szinte 100%-ig biztosított. Az alperes ugyanis a felperesek által szállításra felkínált teny észtojások minőségét — azok mennyiségétől függően — az eladó, illetőleg saját telephelyén a szabvány szerint már az átvételnél ellenőrizte, s a súlyban, alakban vagy légkamrában megfelelőnek nem talált teny észtojásokat már e minősítés alkalmával visszautasította. Az átvétel e minőségi szűrőjét követően az alperes a megállapodás szerint jogosult volt a keltetőgépbe elhelyezett tojásokat pár napos keltetés után ismét megvizsgálni, s a kelésnek nem 155