Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest a II. r. felperes részére 13 158 Ft, a III. r. felperes részére 2856 Ft, a IV. r. felperes részére 4386 Ft megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a 2/1962. (IV. 30.) ÉM—PM sz. rendelet 1. §-ának rendelkezése szerint telek a városok és községek belterületén, valamint a külterületi települések beépítésére szánt területén levő minden földrészlet. A II—IV. r. felperesektől igénybe vett területet önálló teleknek tekintette. Álláspontja szerint az 1964. évi III. tv. 18. §-ának (1) bekezdése alapján az elvont terület Vs részéért nem jár kártalanítás. A II—IV. r. felperesektől ténylegesen 85 •-ölet vettek igénybe, ennek Vó része 17 Q-Ö1, így a felpereseknek 68 •-öl után jár kártalanítás. A szakértői vélemény alapján a bíróság a telek értékét négyszögölenként 300 Ft-ban állapította meg. A másodfokú bíróság ítéletének a II—IV. r. felperesekre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1964. évi III. tv. 17. §-a (4) bekezdésének rendelkezése szerint a közút céljára történt igénybevétel esetében a kártalanításra a kisajátítási kártalanítás szabályait a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A 18. § (1) bekezdése szerint a telek igénybe vett részéért nem jár kártalanítás, ha az a telek területének VŐ részét nem haladja meg. A per adataiból kitűnően a II—IV. r. felperesek tulajdonában állott az igénybe vett 1531/2. hrsz. telek mellett az 1531/1. hrsz. telek is. A megosztás folytán két különböző hrsz. alatt nyilvántartott telket a felperesek egységesen használták és hasznosítottak. Az igénybe vett telekrész önálló beépítésre nem volt alkalmas, önállóan értékesítésre sem kerülhetett volna. A két különböző hrsz. alatt felvett terület egy telket, gazdasági egységet alkotott (PK 14. sz.). Tévesen járt el a megyei bíróság, amikor a telek l/5 részének számításánál csak az igénybe vett területet vette figyelembe, és nem a felperesek tulajdonában álló telek egészét. Az igénybe vett területet az Vs rész számításánál a felperesek tulajdonában volt és gazdasági egységet alkotó egész telekhez kellett volna viszonyítani, és a felpereseket csak akkor illette volna meg kártalanítás, ha az igénybe vett terület meghaladja az egész telek Vs-ét. Kitűnik azonban a per adataiból az, hogy az igénybe vett területből 15 •-ölet nem közút céljára használtaik fel, és azt nem is az említett felperesek telkéhez jegyezték vissza, hanem az 1531/3. hrsz., más személyek tulajdonában levő telekhez jegyezték hozzá. E terület után a felpereseket a kártalanítás megilleti, az ezt meghaladó kártalanítási igényük azonban a fentiek szerint alaptalan. Az említett 15 •-öl után jár a felpereseknek •-ölenként 300 Ft, öszszesen 4500 Ft. Ez az összeg a tulajdonosokat tulajdoni arányuknak megfelelően illeti meg, így a 129/200 részben tulajdonos S. M. II. r. felperest 2903 Ft, S. I. 28/200 részben tulajdonos III. r. felperest 630 Ft, a 43/200 részben tulajdonos L. P-né IV. r. felperest pedig 967 Ft IP törv 1. 20 719/1969. sz., BH. 1970/5. sz. 6391.] 131