Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

a felajánlott összeget meghaladó követelést akar érvényesíteni. Jelen esetben nem ilyen igényről van szó, hiszen az iratokból kitűnően a peres felek között egyezség jött létre. A felperes már a keresetlevelében hangsúlyozta, hogy a kisajátítási eljárás során tévedés történt. Keresete — tartalmából kitűnően — az egyezség megtámadására irányul. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az egyezség megtámadásának a Ptk. 236. §-ában írt időbeli és tartalmi előfeltételei megvannak-e, és annak eredményéhez képest kellett volna a felperes kereseti kérelme tárgyában érdemben határoznia. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság törvénysértéssel utasította el idézés kibocsátása nélkül a felperes keresetét, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-a alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. [Debreceni Megyei Bíróság Pj. II. 20 285/1968. sz., BH 1969/3. sz. 5999.] 91. Ha a különböző helyrajzi számú ingatlanok egy telket, gazdasági egységet alkotnak, a telek egy részének közút céljára történő igénybevétele esetén a tulajdonos kártalanítást akkor követelhet, ha az igénybe vett terület a gazdasági egységet alkotó egész telek í/5 részét meghaladja [1964. évi III. tv. 17. § (4) bek., 18. § (1) bek., PK 14. sz.]. S. M., S. I. és L. P-né II—IV. r. felperesek tulajdonában állott a b-i tkvi betétben 1531. hrsz. alatt felvett ingatlan. A felperesek a telket 1963-ban megosztották. Az 1531/1. és az 1531/2. hrsz. alatt felvett telek a felperesek tulajdonában maradt, míg az 1531/3. hrsz. telket eladták. A járási tanács vb. építési és közlekedési osztálya határozatával utca kialakítása céljából igénybe vette — többek között — a felpereseknek az 1531/2. hrsz. alatt felvett 87 •-öl nagyságú ingatlanát, amelyből 70 •-ölet közút céljára jegyzett le, 2 •-ölet a tulajdonosok részére visszajegyzett, 15 •-ölet pedig B. T. és társai 1531/3. hrsz. ingatlanához jegyzett hozzá. Az alperes a telekért kártalanítást nem ajánlott fel, a telken levő növényzetért 640 Ft kártalanítást fizetett ki a felperesek részére. A felperesek keresetükben •-ölenként 800 Ft kártalanítás megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy az út megnyitása következtében a telek értéke nem emelkedett, ezért az igénybe vett teljes területért kártalanítás jár. A járásbíróság a perben szakértőt hallgatott meg. Az igazságügyi szakértő a telek értékét •-ölenként 300 Ft-ban javasolta megállapítani. A járásbíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az igénybe vett terület a felperesek vonatkozásában nem haladja meg a telek teljes területének Vs részét. A járásbíróság az igénybe vett területet a megosztás előtti telek egészéhez viszonyította. Az ingatlan megosztása ugyanis azért történt, hogy a felperesek ingatlanaikat értékesíteni tudják. A megosztás jóváhagyása alkalmával az építésügyi hatóságnak a közút céljára szükséges területet le kellett volna jegyeznie. Az igénybe vett területek a felperesek által szorgalmazott megosztás folytán út céljára voltak fenntartva a rendezési terv szerint is. Ez okból a területrész nem olyan értékes, mint a beépítésre alkalmas telek. 130