Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

A másodfokú eljárás során meghallgatott igazságügyi szakértő tényelőadásából kitűnt, hogy a kisajátítás időpontjában a felperesek használatában volt kocsi- és gyalogbejáró kezdetleges kivitelű, állandó burkolattal el nem látott létesítmény volt. A KPM Közúti Igazgatóság határozatából az állapítható meg, hogy a felperesek a korábbi csatlakozó úthoz képest korszerűbb és a szakértő véleménye szerint 29 192 Ft költséggel kivitelezhető bejárót kötelesek létesíteni. Ugyanez a szakértő a felperesek korábbi bejárójának értékét 3000 Ft-ra becsülte. A kártalanítás összegszerűségénél e részben vizsgálni kell azt, hogy az új bejáró, korszerűbb kivitelezés mellett, a felperesek tulajdonában visszamaradt ingatlanok értékét emeli-e. De jelentősége van itt is annak a körülménynek, hogy a felperesek megtartották-e a nyaralóépület létesítésénél a hatósági engedélyben foglalt előírásokat. Ha ugyanis a felperesek az engedélyezett tervvel ellentétben nem tartották meg az előírt építési vonalat, s emiatt keletkezett a közút peremvonalától olyan jelentős lejtésszög, amely a bekötő út műszakilag költségesebb kivitelezését eredményezte, ennek hátrányát nekik kell viselniük. Ha viszont az építési előírásokat megtartották, úgy azt kell vizsgálni, hogy a kisajátítási cél megvalósításával összefüggésben mennyiben merült fel szükségszerűen az új bejáró létesítése, és annak a felperesek tulajdonában visszamaradt ingatlan értékének alakulására gyakorolt hatását is mérlegelve kell megállapítani a felperesek javára a megfelelő kártalanítási összeget. [Legf. Bír. Pf. I. 20 557/1967. sz., BH 1968/2. sz. 5604.] 90. A kisajátítási kártalanítás tárgyában az államigazgatási eljárás során létrejött egyezség megtámadására a Ptk-ban megállapított határidő az irányadó [Ptk. 236. §, 1955. évi 23. sz. tvr. 12. § (2) bek., 13/1965. (VII, 24.) Korm. sz. r. 60. § (4) bek.]. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amely lényegében a kisajátítási eljárás során létrejött egyezség megtámadására, nem pedig további kártalanítás megfizetésére irányul, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, arra hivatkozva, hogy a felperes a jogszabályban írt 30 napos perlési határidőt elmulasztotta, így a felperes igénye bírói úton nem érvényesíthető. Az elsőfokú bíróság végzését a felperes támadta meg fellebbezéssel, abban azt sérelmezte, hogy az igazgatási eljárás keretében az épület terjedelmét tévesen mérték fel, és a kártalanítás összegének megállapításánál figyelmen kívül hagyták a 37 db gyümölcsfát is. Az államigazgatási hatóság előtt 1963. február 21-én a kisajátító és a felperes között a kártalanítás tekintetében egyezség jött létre. Ennek alapján a felperes kezéhez az egyezségben elfogadott 60 000 Ft-ot ki is fizették. A kisajátításra az időközben hatályon kívül helyezett 1955. évi 23. sz. tvr. hatályban léte alatt került sor, ezért a jogvita eldöntésénél a tvr. rendelkezései irányadók. A tvr. 12. §-ának (2) bekezdésében a 30 napos perlési határidőt arra az esetre határozta meg, ha a kisajátítási eljárás során egyezség a felek között nem jött létre, és a kisajátítást szenvedő 129